Ajjj-jajjj.Most nézem, hogy megint nem jelentkeztem, majdnem egy hónapja... A blog írás is átment kicsit abba, mint mindig minden az életemben, hogy nagy lelkesen elkezdem... aztán abba marad... Le sem tagadhatnám, hogy ikrek vagyok :)))
Mivel kedves Réka kalandortársam elhagyta Anglia szigetét és átköltözött Palermoba, így, mint, ahogy azt már írtam, Vikivel és Bogival fedezzük fel a dolgokat.A British Múzeumos hétvége után, elhívtam magammal Dórit, hogy kicsit nézzünk körül a városban.Dórit, még az angol órákról ismerem.Nagyon sokat sétáltunk és sok mindent megnéztünk.Vittem magammal a kis londoni útikönyvet, hogy kivételesen tudjuk is, hogy merre fele sétálunk.Délben teljesen véletlenül bele futottunk a Buckingham Palace-nál az őrség váltásba.Rengeted ember volt, mindenki egymás előtt nyomulva próbált fényképezni.Volt katonai zenekar, mindenféle népviseletbe öltözött emberek felvonulása, összességében körülbelül negyed óra lehetett, de nagyon jó volt.Aztán hamar el is oszlott a tömeg.Sétáltunk a St James Parkban (ebben a parkban van maga a BP is), nagyon szép, főleg, hogy pont egy eléggé napsütéses idő volt.Voltunk a Hyde Park-ban, amit nagyon szeretek, és most kiderült, hogy eddig körülbelül, csak a felét láttam, mert nem tudtuk, hogy tovább is folytatódik.A parkban találtunk egy hihetetlen jó játszóteret.Az egész elvan kerítve, bementünk körül nézni.Úgy néz ki mint egy ilyen kis őserdő.Tele van növényekkel és ilyen kis utacskákkal és mindig kilyukadsz valahol, ahol nagyon érdekes játékok vannak.Voltak ilyen zenés eszközös is, mi is kipróbáltuk őket.Például volt ilyen padló,ami ilyen négyzetekből volt kirakva és ha átment rajta valaki vagy ugrált rajta, akkor különböző hangokat adott ki.A játszótér közepén volt egy hatalmas hajó, az is nagyon jól nézett ki.Tömve volt emberrel, mondjuk nem is csodálom, mert sosem láttam még ennyire jó játszóteret.Aztán miközben mentünk kifele mondta a kapuban álló őr, hogy különben gyerek nélkül nem lehet bejönni, csak mi nem figyeltük a kiírást :))) Még az nap megnéztük kívülről a Royal Albert Hall-t, ahol különböző előadások szoktak lenni.Vikinek az nap baby sintérkednie kellett napközben.Megbeszélte a Néniével, hogy 6-ra haza ér és akkor jöhet be a városba és mehetünk bulizni.Dóri 6 körül haza ment Én pedig gondoltam, hogy beülök egy kávézóba, mert azért a Vikinek kell egy óra mire beér a városba.Azzal az egy apró dologgal nem számoltunk, hogy nem, hogy 6-ra nem ért haza, de 8 után keveredett elő és innentől számítva kellett egy óra, mire a Viki oda ért a Picadilly-re.Így Én szépen ücsörögtem 3 órán keresztül a Costa Coffe-ban, már enyhén szólva hülyének néztek, hogy mi a fenét csinálok ott 3 órán keresztül :D Végre valahára megérkezett Viki, beültünk egy igazi English Pub-ba, amiket nagyon szeretünk, mert nagyon hangulatosak.Mikor oda mentem a pulthoz ki kérni a kedvenc kis cider-ünket, a pultban álló fiú elkérte a személyimet, oda is adtam neki, mikor meglátta már nevetett, és utána már magyarul beszélt hozzám :D Tényleg nagyon durván sok a magyar.Olvastam a neten, hogy több Magyar él Londonban, mint Pécsen... azért az eléggé durva.Ja és, ami még megdöbbentett, a napokban volt a híradóban, hogy Londonban a második nyelv a lengyel lett.. :O azért ez eléggé megdöbbentő szerintem.Aztán az nap este voltunk is bulizni a Tiger-Tiger ben. Nem volt rossz a buli, de a nagyon vicces rész csak buli után következett.Buli után sétáltunk le a Trafalgar Térre, mert onnan ment a buszunk, ahol találkoztunk körülbelül 5 magyar fiúval.Egyszer csak oda jött hozzánk két csaj, egy nagy csoki tortával, hogy ma volt valamelyikőjüknek a születésnapja, de nekik már nem kell a torta.Belenyomták az egyik fiú kezébe a tortát és egy másik elkezdett poénkodni, hogy egy kicsit rákent az arcomra, engem meg persze nem kell félteni, én is visszakentem.Utána nem is figyeltem rá és fordítottam a fejem balra, amikor is egy hatalmas adag csoki torta landolt a képembe :)) mint a filmekbe bele vágta a csoki tortát az arcomba :)) na utána kapott Ő is.Komolyan ha ezt valaki látja, tuti, hogy a börtönbe végezzük, mert azért itt eléggé szigorú szabályok vonatkoznak a közterekre.Pláne, hogy utána kezet mostam a szökőkútba :D Persze azt mondanom sem kell, hogy a kabátom tiszta csokitorta lett és még másnap is mindenhol találtam foltokat :D Aztán végre jött a vasárnap, amit már nagyon vártam, mert ekkora mondhattam meg az Évinek (húgomnak), hogy születésnapjára, azt kapja a családtól, hogy meglátogathat.Megbeszéltem, Anyáékkal, hogy majd én mondhatom el neki.Ki is találtam már jó előre, hogy mit fogok neki mondani, ebből az egészből annyi lett, hogy elkezdtem mondani, elsírtam magam, Anya behozta a tortáját, ami a Big Beng-et ábrázolta, és hüppögtem és közben mutogattam a tortára :D közben Ő is rájött, hogy mi az ajándék és aztán ő is sírt :))) Ezért nem kell tervezni ;) Nagyon várom őket, Évi és a Peti fognak meglátogatni, március 1,2,3.A Húgom itt fog nálunk aludni, mert nagyon rendes volt a B és meg engedte.A Peti pedig a közelben egy hotelben.Már kitaláltam minden egyes pillanatban, hogy mit fogunk csinálni.Megszeretnék nekik mutatni, mindent, amit csak lehetséges.Most ahogy így belegondolok már csak 2 hetet kell várnom és már itt is vannak :D
A következő hétvégén nem túl sok mindent csináltunk, csak lógtunk a városban, Viki Bogi meg Én.Ami eléggé vicces volt, hogy nagyon szép idő volt, sütött a nap és elterveztük, hogy veszünk egy cider-t és leülünk egy parkban meginni.Ez meg is történt, leültünk a St James Parkba, azt ugyan tudtuk, hogy közterületen nem szabad inni.De ez csak egy cider volt, gondoltuk, mi rossz származhat belőle?? Hát nem is lett belőle bajunk, de az emberek, akik arra fele sétáltak, úgy néztek ránk, mint valami bűnözőkre.Nagyon kellemetlen volt :D Szinte öltek a szemükkel, a fiatalok meg így oda röhögtek, mint ha valami nagyon menő dolgot csinálnánk :D Aztán annyira zavarban éreztük magunkat, hogy inkább elmentünk onnan... az a gyanúm, hogy kicsit szigorúbb torvények vonatkoznak az utcán sörözésre, mint otthon :))) A másik igen okos húzásom.Markó Anna szokás szerint nagyon jól feltudott öltözködni.Mivel reggel, amikor kinéztem az ablakon, napsütés volt, ezért én fogtam magam és elmentem topánkába, fogalmam sincs miért, mert azért még közel sincs olyan jó idő.Ennek az lett a vége, hogy nap közepétől, már a sírás kerülgetett, annyira fázott a lábam.Bementünk a Primark-ba és mondtam, hogy nem érdekel, hogy milyet, de akkor is veszek egy cipőt.Persze borzalmasan ronda cipők voltak, a lányok nem győztek kiröhögni, hogy egy egy csodás darab, hogy állna.Végül sikerült venni egy eléggé csúnyácska, ellenben zárt cipőt és még egy annál is ocsmányabb zoknit.Ennek örömére ezt az estét is egy bulival zártuk.Különben lehet, csak mi járunk rossz helyekre, de hogy én itt Londonban, még igazi nagyon király buli helyen nem voltam, az tuti.Pedig azért már voltunk egy két helyen.Ami nagyon vicces, hogy ilyen 11 körül, már fiúkat nem nagyon engednek be, mert annyira kevés lány van, hogy csak ők jöhetnek, hogy legalább egy kicsit javuljon a nemek aránya :DD Mondjuk nem nagyon jön össze, mert így is nagyon durva pasi túltengés van :))) Ja és azt elfelejtettem mondani, hogy akkor is voltunk Pub-ozni, ahol megismerkedtem két Wales-i rugby-s fiúval, akik közölték, hogy "pretty" az akcentusom.... Na mondom kösz szépen... jó fejek vagytok .. :P
Múlt hétvégén volt a nagyobbik "fiam" születésnapja.Sokat gondolkoztam rajta, hogy mit vegyek neki, mert azért mégiscsak valamit szerettem volna neki adni.Végül annyira gondolkoztam, hogy még pénteken nem volt semmi ötletem és szombaton volt a napja.Elmentem pénteken beszerző körútra... Az Anyukája említette, hogy nagyon szeretne egy kezes-lábas pizsamát, de Ő nem akar neki venni, mert szerinte hülyén néz ki.Gondoltam bátor leszek és majd én veszek neki :D Végül kezes-lábas melegítő lett belőle.Féltem tőle, hogy mit fog szólni a B, de szerencsére nagyon tetszett neki.Szombaton reggel oda is adtam neki, nagyon örült neki.Kapott egy csomó ruhát innen-onnan a rokonoktól, azokat fel sem próbálta, amit tőlem kapott azt egyből felvette és abban volt egész nap és még másnap is, sőt azt hordja pizsinek is, szóval végül jól döntöttem :D Most már csak a kicsinek is hasonló jót kell kitalálnom, mert neki meg márciusban lesz.
Mostanában nagyon rákaptam a képeslap küldésre.. Itt nagyon szokás ilyen kis lapok ajándékozása, mindenféle alkalomra és nagyon ötleteseket lehet kapni.Az otthoniak pedig nagyon örülnek neki, amikor megérkeznek a kis meglepi lapjaim.Különben nagyon durva, de másfél nap alatt otthon van. Megkérdeztem a postán, azt mondták 3-4 munka nap... ehhez képest mindegyik alkalommal eddig maximum 2 nap alatt otthon volt :DD
Előző hétvégére is kis kirándulást terveztünk, végül a rossz idő közbe szólt.Úgyhogy jöhetett a b terv.Már régóta megszerettem volna nézni a Victoria és Albert Múzeumot, most végre volt rá lehetőségem.Dórival és Vikivel indultunk neki a múzeumnak.Nagyon-nagyon tetszett mind a hármunknak, amennyire nekem a British M. csalódás volt... úgy itt nagyon jól éreztem magam.Volt külön India,Kína,Japán stb. rész.Tele volt mindenféle iparművészeti dolgokkal.Tényleg nagyon élvezetes volt.A kedvenc részem a színház volt, ahol ki voltak állítva mindenféle híres daraboknak a jelmezei és kellékei, plusz kivetítőn még kis részleteket is lehetett nézni.Az egyik teremben pedig még próbálni is lehetett jelmezeket, amit persze meg is tettünk.(facebook-ra tettem is fel képeket) Különben nagyon jó mert ez a Múzeum a Picadilly line-on van South Kensington megállónál és ahogy kiszállsz a tube-ból, minden múzeum ki van táblázva, hogy melyik merre található.Itt van még a történelmi és a tudományos múzeum is és még sorolhatnám.A múzeum után egész hamar jöttem haza, mert a szülinapozásra, még is csak haza szerettem volna érni.Szegény Nénimet különben nagyon sajnálom, mert 2 hete tönkrement a mosógépe, múlt előtti héten leszakadt az egyik edényes fiók, múlt héten kiégett a lámpa és ilyen neon és hiába cserélte ki az új nem működik és ennek tetejében, pár napja a hűtő is tönkre ment.Persze mindenki azzal poénkodik, hogy tuti az én kezem van a dologban, mert attól fogva kezdtek elromlani a dolgok, mikor megérkeztem :))) De kivételesen, most tényleg nem tehetek a dolgokról.
Végül, amiről még itt nem írtam.A hónapok során nagyon sok minden megfordult a fejemben, hogy mit is kellene csinálnom jövőre.Volt olyan ötlet, hogy itt maradok, csak keresek normális melót, olyan is volt, hogy csak nyár végén megyek haza.Most végül megszületett a nagy elhatározásom, úgy döntöttem, hogy lesz még elég időm dolgozni és itt-ott kipróbálni az életet.Most haza megyek tanulni, ehhez viszont újra kell érettségiznem angolból.Úgyhogy eldöntöttem, hogy március végén haza megyek.Most hétfőn meg is mondtam a Néninek.Nyilván nem örült neki, de mondta, hogy nekem a tanulás most a legfontosabb, úgyhogy ha mennem kell mennem kell... ez van... A fiúk még nem tudják, nem akarja még nekik megmondani.Mondjuk ők hozzá vannak szokva, hogy aupair-ek jönnek, mennek.De azért tényleg úgy érzem, hogy megkedveltek.Például pont 2 napja volt, hogy a nagy fiút be kellett vinni a kórházba, mert szúrt a mellkasa és az anyukája nem szeretett volna kockáztatni.Mi maradtunk itthon a kicsivel, de már este 8 óra volt.Fél 9-kor menniük kell aludni, fel is mentünk a szobájába, de láttam rajta, hogy nagyon megvan ijedve, a bátyja miatt is, meg amúgy se szeret nagyon úgy aludni, ha nem köszön el az Anyukájától, még is csak 8 éves... Aztán kérte tőlem, hogy had nézzen még tv-t, de azt ugye nem szabad... Mondtam neki, hogy áthozom a laptopomat, van rajta csomó jó film és akkor még egy fél órát filmezhet.Aztán mondta, hogy akkor üljek be vele az ágyába és akkor nézzük együtt és olyan kis cuki volt, ahogy ott pakolászta a párnáit, hogy kényelmesen üljek :D ott kérdezgette, hogy biztos kényelmes-e meg hogy nyugodtan használjam a takaróját ha fázok.Tényleg nagyon édes volt.Aztán elmúlt 9 óra és muszáj volt aludnia, mondtam neki, hogy megígérem, hogy folytatjuk majd a filmet.Betakargattam és kérdeztem tőle, hogy adhatok-e neki egy jó éjt puszit (nagyon nem azok a puszizkodós fajták, még az anyjukkal sem) és így be bújt a takaró alá kinyújtotta a kis kezét és közölte, hogy "You can give me a five" :DD azaz adhattam neki egy búcsú pacsit :)))
Majd elfelejtettem mesélni, a héten volt az kicsi iskolájába ilyen előadásuk.Komolyan mondom, jobb volt, mint egy kabaré.Otthon is bevezethetnének ilyen modernizálásokat az iskolai előadásokba :)) Valami mesét adtak elő, de közben minden második jelenethez beraktak valami mai slágert és az egész osztály együtt énekelte páran az osztályból pedig a színpadon táncoltak rá. :))) Komolyan mondom, hogy végig a röhögő görcs kerülgetett, főleg, amikor a Party Rock-ra nyomták a boogi-t a színpadon.Aztán volt egy olyan jelenet, amikor a fiú meglátta a lányt és egyből beleszeretett, komolyan ha nem vagyok ott és csak mesélik... nem hiszem el... Betették a One Direction-től a What makes you beautiful című számot (ők szerepeltek valamelyik itteni X faktorban, egy fiú banda és a tini lányok megvesznek értük) és az egész torna teremben ilyen sikító roham tört ki :)) A nézők körül a lányok, akik ugye az iskola többi tagjai voltak, elkezdtek visongani és teli torokból énekelte mindenki, felpattantak táncolni, egész kis koncert hangulat alakult ki :))) Szegény fiúk meg persze fogták a fejüket.. :D Nagyon vicces volt.. A másik eléggé fura dolog, ahogy ott ültem és néztem az előadást.. végig néztem az egész sulin, akik háttal ültek nekem, mert ők is nézték az előadást és hirtelen feltűnt, hogy egy-két tanáron és gyereken kívül én vagyok az egyetlen fehér bőrű a teremben... Nagyon fura volt,meg az is, hogy az Indiaiaknak, mindenkinek tökéletesen ugyan olyan színe van a hajának és ahogy ült háttal nekem az a kb 100 gyerek vagy még több is, nagyon durván nézett ki, hogy egytől egyig mindnekinek ugyan olyan a haja színe.
