Még Magyarországon a repülőtéren a nagy sokkban bámészkodtam, néztem honnan indul a gépem.. még felhívtam utoljára Apát és az Évit,Mamáékat.. ezt sikerült addig elhúznom, míg végül az utolsó utáni pillanatban értem oda a beszálláshoz és majdnem lemaradtam a gépről, mert elfelejtettem , hogy 20 perccel hamarabb be kell szállni :D Így a gépen sem találtam ablak mellett ülős helyet, pedig nagyon szerettem volna..Mondjuk igazából annyira izgultam , hogy körülbelül 10 percnek tűnt a több, mint 2 órás út.

A gépen elkezdtem beszélgetni egy nagyon kedves magyar férfival, aki sok értékes információval látott el, gyorsan amik így eszébe jutottak... Ő évek óta kint dolgozik, szóval azért tudott mondani hasznos dolgokat.Mikor leszálltunk akkor is nagyon rendes volt megvárta velem a csomagomat,pedig azért eléggé sokat kellett rá várnom.Itt volt egy eléggé vicces szituáció, mivel láttam , hogy jön a csomagom gyorsan odamentem lekaptam és indultam is volna, amikor is oda jött egy csaj , hogy az az övé.. és megnéztük a hátulját és tényleg az övé volt.. még jó , hogy mind ketten ráírtuk a nevünket :) A kedves Magyar fiatalembernek megköszöntem mindent és mivel tovább nem tudott segíteni, mert a buszokat nem ismerte...

Elindultam felfedezni Lutont.(már csak 20 percem volt a buszig szóval igyekeznem kellett) A hatalmas bőröndömmel és a kézipoggyászommal való közlekedés kicsit nehezebbnek bizonyult, mint azt hittem volna.. Miután a kis esetlen angol tudásommal sikerült megvennem a buszjegyet, már csak a buszmegállót kellett megtalálnom.. na ez sem volt egyszerű.. főleg , hogy rángattam magam után a bőröndjeim.Az emberek nagyon kedvesek voltak bárkitől bármit megkérdeztem az enyhén szólva kezdetleges angol nyelvtudásommal , mindenki nagyon szívesen válaszolt, ha tudott segített... Mire megtaláltam a buszmegállót elkezdett szakadni az eső.. egy kedves fiatal ember rám(a halálra rémült fejemre) nézett és csak ennyit mondott: "Welcome to England". Ohhh mondom köszi :D A busz laza másfél órás késéssel megérkezett és elindulhattam Northampton felé.

Órákon keresztül tartó utazás után végre egymás nyakába ugorhattunk, Rékával.. azt hiszem mikor megláttam akkor csillapodott a remegésem, ami a Liszt Ferenc reptéren kezdődött :)) Elindultunk haza fele a nem messze lévő kis falucskába, ahol lakott.A közlekedés valóban nagyon fura.. nehéz megszokni..a mai napig van úgy h majdnem elüt az autó, mert mindenhova nézek csak oda nem, ahonnan az autó jön :)) Az első nagyon durva dolog, ami felidegesített (mondjuk ez még most is idegesít ,csak éppen nem tudsz ellene mit tenni) az az ,hogy a közlekedés mennyire drága.Valami hihetetlen...Az,hogy a kis városból eljuss a még kisebb faluba ami nagyjából egy Esztergom-Pilismarót táv vagy még annyi sem 3,70 font ,ami nagyjából 1200 forint :SS de mivel valahogy el kell jutni, így muszáj.

Végül megérkeztünk a házhoz... nagyon kedvesek voltak velem.. szeretettel fogadtak.. mondták, hogy addig maradok, ameddig csak akarok csak találjak normális családot.. Az első pár napból amire a legjobban emlékszem az a fázás :DD Konkrétan azért már elég hideg volt, és mindenhol tárva nyitott ablakok egész nap.. majdnem megfagytam :) Aztán az első pár napomat a laptop előtt töltöttem és csak írtam és írtam a leveleimet.. reménykedve, hogy hamarosan lesz valami.. Tényleg nagyon kedvesek voltak.. de nem szerettem volna vissza élni a vendég szeretetükkel. Tudtam, hogy ez nem rajtam múlik, de elterveztem, hogy maximum egy hétig maradok.Amik nagyon furcsák voltak pl: nem zavarja őket hogy a kutya bent van és elég nagy kutya, ráadásul eléggé büdös is és simán ott fetreng egész nap a konyhába, nappaliban.Mivel mindenhol padlószőnyeg van így kutyaszőr van mindenhol, ami engem személy szerint nagyon zavart.Azon kívül ők a tisztaságra nem sokat adnak.. és most nagyon finoman fogalmaztam... Rólam azét tudni lehet, hogy nem igazán vagyok egy rendszerető ember.. sőőőőt.. de ez szó szerint sokkolt még engem is...

Lényeg ami lényeg 3 nap elteltével sikerült egyet skypolnom egy nagyon kedves, 40 éves, indiai, egyedülálló anyukával aki Londonban él  2 nagy fiával  egy 8 és egy 12 éves.Nem sok mindenről beszéltünk.. neki sürgősen kellett valaki, nekem sürgősen kellett család, szimpatikusak voltunk egymásnak és már vasárnap költözhettem... tökéletes... 

Kutyasétáltatásaink és hatalmas beszélgetéseink alatt sikerült kitalálnunk Rékával, hogy neki is Londonba kell jönnie, mert ez a falu téma nagyon ellehetetleníti az angliai kint létét..(ilyenkor még csak ötlet szinten merült fel a család váltás).

Érkezésem utáni következő vasárnap terveim szerint indulhatott a költözés.Ami az én esetemben megint csak nem volt esemény mentes :D Összeszedtem a kis csomagjaimat, könnyes búcsút vettem Rékától és a National Express járatával elindultam a Heathrow-ra, mert oda beszéltük meg a találkát.Amint elindult a busz éreztem , hogy pont ebben a percben ünnepelhetem meg a hónapban, hogy nő vagyok:SS Ez csak azért volt eléggé kellemetlen,mert egy jó 3 órás busz út várt rám.. Életem leghosszabb 3 órája volt.. :SS

Mikor beértünk a Heathrow-ra enyhén szólva leesett az állam... 5 terminálja van... és eddig is tudtam, hogy nagy de hogy ennyire... Engem az 5-ös Terminálnál várt a "Host Mother' -em :D csak hogy ez sem bizonyult egyszerűnek.. Leszálltam a buszról elkezdtem bolyongani elsődleges célpontnak a WC-t vettem azt még sikeresen meg is találtam...De miután behúzkodtam az összes cuccomat a kis kabinkába.. mert nem mertem kinnt hagyni.. akkor már csörgött a telefonom, hogy merre vagyok, és hogy siessek , mert lejár a parkoló jegye.. na hát az angol tudásom telefonon keresztül valahogy még jobban eltűnt :SS teljesen kétségbe voltam esve mert alig értettem.. hebegtem habogtam össze vissza.. végül megmondták, hogy a parkoló lentebbi szinten van úgy, hogy a csomagjaimat huzkodva levergődtem a liftel.. Nem találtam őt sehol.. Na itt jött el az a pillanat, hogy most leülök és elbőgöm magam és megvárom amíg Anyukám értem jön :)) Aztán megint csak nagy levegő.. tovább indultam.. megint hív.. na itt már kiderült, hogy ő nem a rendes parkolóban vár, hanem a tető parkolóban... Éééés végre megtaláltuk egymást... úristen hatalmas kő esett le a szívemről.. Ráadásul nagyon szimpatikus, nagyon szép nő... Éreztem, hogy jóban leszünk :D

Éss itt 2012 09 02-án elindultam az új Londoni életem felé :))