Kalandjaim Londonban :))

Mint itt kint elég sok mindennel a családdal is nagyon nagy szerencsém volt... amennyire elvoltam keseredve a végére, tényleg már szinte bár hova elmentem volna.. nem sokon múlt,hogy bevállaltam egy 18 hónapos kislányt, akinek az anyukája egész nap dolgozik..stb.. Mostani fejjel már nagyon tudom, hogy az mekkora hiba lett volna.. Ha nem irodán keresztül kezdesz aupair-kedni akkor nagyon vigyázni kell.. jó igaz az iroda is mellé foghat,de akkor legalább van kihez fordulni. Amióta itt vagyok, nem egy olyan aupair lánnyal találkoztam akik szegények nagyon csúnyán megszívták (sajnos erre nem tudok jobb szót :D )  Például, megismerkedtem egy nagyon kedves Német lánnyal a nyelviskolában.Nagyából ugyanolyan szituációban voltunk: vége a közép sulinak, nyelvet akar tanulni stb. Sőt ugyan azon az oldalon is találta a családot, mint Én , sőt a fogadó Anyukájával a Réka és én is beszéltünk korábban, mint utólag kiderült.. Na és olyan helyzetben van jelenleg, hogy van neki egy 2 éves iker párja és még egy 5 éves kislánya, aki ahogy ő fogalmaz maga az ördög :D Egész nap otthon kell lennie, semmi szabad ideje nincs, még hétvégén sem, és még kevesebbet is keres, mint Én vagy a Réka.Ja és még egy apróság, a lakásukban van két szoba amit a Nő rendszeresen kiad, most éppen 4 fiú lakik ott és velük meg kell osztania a fürdőszobáját.. :SSS

Szóval tényleg vigyázni kell, mert nem mindig van szerencséje az embernek... Visszatérve az Én fogadó családomhoz.Amint azt már írtam Indiaiak.. kicsit féltem az elején ettől.. nem mintha nekem lett volna bármi előítéletem, mert nem volt.. egyszerűen csak attól féltem, hogy nem ismerem a kultúrájukat, a vallásukat, az ételeiket... és rájöttem , hogy nagyjából semmit nem tudok az Indiaiakról. De ami itt fogadott, arról tényleg csak pozitívan tudok beszélni.Mikor megérkeztem, még nem voltak itthon a fiúk, mert pont nyaralásból értek haza aznap későn.. A ház eléggé pici,de nagyon otthonos, jól berendezett,szép és valami hihetetlen tisztaság volt.Míg az angol háznál, ahol az első egy hetemet töltöttem... ezt annyira nem lehetett elmondani... nagyon nem... :SS

Először is megmutatta a szobámat, egy nagyon pici szobám van, ággyal,gardróbbal,tükörrel és egy komóddal.Amire nekem itt szükségem van azt mindent megtaláltam benne :)) Ezenkívül még van a fiúknak egy közös szobája (ahol minden Arsenal-os , mert a fiúk imádják) a Nénimnek egy szobája, fürdő, nappali, konyha.Majd megérkeztek a fiúk.A 8 évessel egyből láttam, hogy jóban leszünk,nagyon aranyos, barátkozós, imád sportolni és nagyon ügyes mindenben.A nagyobb ugye 12 éves, hát őt nem tudtam hova tenni az elején... kicsit fura volt velem.. de erről majd még később.

Az első pár napban nagyon nagy segítség volt a játék :D A kisebb fiúval ha beszélgetni nem is sokat tudtam :) de rengeteget játszottunk.. mindenben benne volt és közben legalább nem kellett sokat beszélnem.. :D Nagyon vicces pont ez egyik blogban olvastam valamelyik nap, ahogy egy fiú írta, hogy amikor kijött Angliába úgy érezte, hogy valamennyire beszél angolul.. de a londoniak nem így gondolták.. :D Háát ezen én akkorát nevettem.. ugyan ez volt velem is.Úgy gondoltam, hogy valamennyire azért elbeszélgetek.. ja persze amikor a topikokat kellett felmondani angol órán.. de itt, amikor tényleg reagálni kell dolgokra azonnal stb. na ez nekem nagyon nehéz volt.. mai napig néha van vele gond.. de az elején...:S Mert, amit nekem mondtak, azzal már az elején sem volt nagyon baj, megértettem vagy maximum vissza kérdeztem.. de amikor már nekem kellett beszélni.. na az sokkal nehezebb volt.

Itt fontosnak tartom megjegyezni, hogy még így is ,hogy nagyon jó családnál vagyok, az első 3 nap az maga volt a pokol :D de tényleg.. Nem egyszer komolyan megfordult a fejemben, hogy jó most akkor én fogom magam és haza megyek.. Idegen emberek, idegen környezet, nem érted a nyelvet (amit egymás közt halandzsáznak pláne),minden nagyon idegen volt. Komolyan úgy éreztem magamat , mint az Édes Annában, amikor írta, hogy még a szagok is másak voltak.. és tényleg.. :D Ja igen és az üldözési mánia az itt a tetőfokára tud csapni, mivel kb mindig úgy éreztem, hogy tuti engem beszélnek ki...:D 

Viszont, ami nagyon jó volt , hogy a "Nénim" nagyon céltudatos, határozott, tudja hogy mit akar.Nem csoda én már a 7. aupair-je vagyok.De ez így jó már az első héten pontosan tudatta,hogy ő mit szeretne, mit vár el.. és ha én ezt csinálom, akkor maximálisan ő is meg tesz értem mindent.. és meg is tett.Ilyen apróságokért is nagyon hálás vagyok, hogy megvette nekem az Oyster Card-omat (az az a kártya amivel Londonon belül "olcsóbban" lehet közlekedni), vett nekem angol számot és az egyik régi telóját odaadta, hogy tudjam használni.Ezek lehet, hogy apróságnak tűnnek de az elején,még az ilyen kis dolgokat is nagyon nehéz elintézni egyedül.Szóval az első hetem ezzel telt megmutatta mit hol találok,eljött velem először a suliba, hogy biztosan odataláljak a gyerekkel,megmutogatott itt a környéken mindent..

Első utam a kondi terembe vezetett,hogy legyen mit csinálnom szabad időmben.Egy Gold's Gym nevű helyre fizettem be magam.. nem volt olcsó de szerintem nagyon megéri, mert aki tag az használhatja korlátlanul a termet,uszodát,jakuzzi-t,szaunát és bejárhat az összes órára, ami így megy napközben.Nagyon felszerelt és tényleg jó hely de szerintem az edzők, azok közel sem olyan képzettek, mint otthon.A második nap, amikor megérkeztem a konditerembe, egy kedves szőke lány mosolygott rám mikor beléptem.Megkérdezte,hogy vagyok honnan jöttem stb.. mikor válaszoltam neki,hogy Hungary,vissza szólj magyarul, hogy ja jóó akkor beszélhetünk Magyarul is,mert én is :D Na akkor kicsit leesett az állam.. Azóta már nem csodálkozom, ha Magyarral találkozom, mert rengeteg van itt kint. Ja igen és a kedvenc konditermes sztorim.. :D Valamikor még az első héten bementem, futottam és jó szokásomhoz híven, valami félelmetesen megizzadtam.. lekecmeregtem a futógépről és odajött röhögve az egyik edző, hogy látja jót futottam és így röhög rajtam, hogy mennyire izzadt vagyok.. én meg gondoltam mekkora arc leszek.. akartam neki poénkodni, hogy a Magyar lányok izzadnak.. ehelyett sikerült neki ezt beszólnom: Hungaryan girls are wet :)) Ami nagyjából annyit takar, hogy a Magyar lányok nedvesek :))) Igazából, ahogy kiejtettem a számon leesett, hogy mit mondtam :D de akkor már késő volt.. Úristen.. a csávó.. annyira kinevetett.. :DD

A környék.. na igen ezzel egy picit van kifogásolni való.. :D Hounslow-ban lakom ami London ilyen külrésze, ahogy itt hívják az Indiai negyed :)) hát igen túl sok fehér bőrűvel nem nagyon lehet találkozni :D Az első pár napban, olyan furcsa volt, hogy mindenki bámul.. :D enyhén szólva lerí rólam, hogy nem ide való vagyok.. És megint csak próbálok nagyon finoman fogalmazni de az Indiai férfiak igen csak bátrak... :D Most pénteken történt velem, hogy battyogok haza az iskolából, hátam mögül jön egy autó.. megáll, gondoltam akar valamit kérdezni, hogy mi hol van.. oda hajolok.. hatalmas mosoly a csávó fején.. és mondja, hogy megtudnám-e adni a teló számom.. :D én köpni.. nyelni nem tudtam.. mondtam neki, hogy nem :D erre ő: miért van barátod?? Hát legegyszerűbbnek érzetem azt a választ, hogy van.. :D ő meg mondta, hogy ja akkor bocsi.. és tovább ment :D Ez már csak,azért is vicces mert mivel a hátam mögül jött, ezért csak a hátamat láthatta:D

Úgy hogy szépen lassan elkezdtem beilleszkedni, megszokni a dolgokat... Egy napom az úgy néz ki, hogy reggel a kisebbik fiúval elmegyek a suliba ( a nagyobik egyedül megy..), haza jövök.. minimális házimunka ( maximum 1,5 óra).. így körülbelül 11-től szabad vagyok 4-ig. 4 órakor az anyuka hozza haza a gyerekeket, nekem itthon kell lennem de igazából semmi dolgom.. néha segítek a tanulásba.. néha a vacsiban.6 órakor vacsorázunk közösen, minden nap az Anyuka főz.. és valami hihetetlenül jókat.. nagyjából csak Indiai kaját eszünk.. de én nagyon megszerettem.. Jó mondjuk ha nem szeretném a fűszereset meg a csípőset lenne bajom.. de nekem nagyon bejött.. Vacsi után elpakolunk közösen, felmosok és 7-től megint csak szanad vagyok.Ezenkívül minden hétvégém szabad, de minden 2. hétvégén a fiúk az Apukájuknál vannak, szóval még csak itthon sincsenek.Na igen ezért érzem, azt hogy nagyon nagy szerencsém van.. A fiúk nagyon jól neveltek,szeretik egymást ( jó néha összeverekszenek és bömbölés lesz a vége,de ennyi belefér). Ja igen a nagyfiúval,azért akadtak problémák az elején.. De erről majd később :))

A lényeg, hogy túl kell esni a bűvös egy két héten.. ami nem mondom tényleg nagyon nehéz.. de aztán rájössz minden egyre könnyebb lesz és jobb.. Nagyon sok mindent akarok írni.. :D de majd azt hiszem egy másik alkalommal folytatom.. :D
Anna :D