A múlt hétvégénél tartottam a mesélésben.Nagyon nagy vágyam volt lejutni a tenger partra.Ugyan, amikor mentem haza, akkor Dover- nél a buszból láthattam, meg visszafele át is jöttünk rajta... de én rendesen megszerettem volna érinteni :D Mivel ez volt az utolsó hétvégém itt, így megbeszéltük Vikivel és Bogival, hogy lemegyünk Brightonba, nagyjából ez van hozzánk a legközelebb, 2 órás busz út a Victoriáról. Később a 2 Német fiút is elhívtam, mert ők meg nem laknak messze onnan.
Megbeszéltük a lányokkal, hogy a Westminster-nél találkozunk, Én egy picit hamarabb érkeztem.Ahogy ott körbe néztem Big Ben, London Eye eléggé összeszorult a szívem.. tudtam, hogy itt létem alatt most látom utoljára... mert most hétvégén már csak a Picadilly-ig megyek be.Furcsa, hogy milyen gyorsan elrepült az idő...Szóval át mentünk a Victoriára, megvettük a jegyeinket és vártuk a buszt.Eléggé megdöbbentő volt, hogy ez bizony Londonban is megtörténhet... de megtörtént.. a buszunk 50 percet késett, pedig ez volt a kiindulópont.Csak álltunk és vártunk és hideg is volt és már minden bajunk volt, de a busz még mindig nem jött.Végül sikerült megérkeznie, felszálltunk nagyjából 2 óra volt az út.Brighton gyönyörű, annak ellenére, hogy nagyon borús volt az ég és nagyon hideg volt, nekem nagyon nagyon tetszett.Első utunk egyből a tengerhez vezetett, mert én csak azzal voltam elfoglalva, hogy meg szeretném érinteni :D Különben a Pier-től nem messze rakott minket ki a busz.A Pier egy ilyen tengerbe benyúló stég szerű vagy nem tudom hogy lehet pontosan nevezni.Egész hosszan benyúlik és olyan, mint hogyha egy búcsú lenne vagy nagyon pici vidámpark.Van egy csomó gép amibe ha aprót dobálsz minden félét nyerhetsz vagy éppen játszani lehet.A végében pedig van dodgem és hinták.Eléggé ilyen gagyi az egész, de nekem nagyon tetszett.A tengerpart különben kavicsos és most mivel nagyon nagy szél volt, nagyon hullámzott a tenger.Csomó időt töltöttünk csak azzal, hogy álltunk és néztük a hullámokat, meg persze próbáltunk hozzá nyúlni csak néha a hullám túl nagynak bizonyult és megkergetett minket :DD Nem tudom miért, de szerintem annyira sokat tud adni a tenger... ha csak nézed és látod milyen végtelen... nagyon szeretem, igaz ez hideg is és az idő sem volt szép.De tipikus angliai.. ezért szeretjük Angliát.. :D Aztán kicsit a városban is körbe néztünk.Tele van ilyen kis pici utcákkal, ahol különféle boltocskák vannak.Ezenkívül van egy hatalmas Pavilion a város közepén.Ez a Brighton Pavilion, ami a brit uralkodó család tengerparti rezidenciája.A 19. században épült IV. György király számára.Az épület Indiára jellemző stílusban épült.(különben nem vagyok ennyire tájékozott, ennek utána olvastam hihihi) Nagyon különleges különben, hogy itt az épületek mindenhol nagyon ugyanúgy néznek ki és akkor itt egy ilyen hatalmas indiai stílusú építmény a város közepén.Mindenesetre, nekem nagyon tetszett.Örülök, hogy így a végére, még egy Londonon kívüli kirándulás is összejött... jó volt kicsit mást is látni.
Annak ellenére, hogy úgy gondoltam sosem fognak eljönni ezek a napok, most még is befordultam a célegyenesbe.Be kell vallanom őszintén, azt hittem, hogy sokkal könnyebb lesz elbúcsúzkodni.De most, hogy így elkezdtem bepakolni, a felesleges dolgaimat kidobálni... azért rájöttem, hogy ez alatt a 7 hónap alatt eléggé sok minden a szívemhez nőtt, London, a fiúk, a Nénim.Ettől függetlenül nagyon örülök, hogy megyek haza és izgatott vagyok, csak azért ez nem olyan könnyű.Ami a legrosszabb érzés, hogy valószínűleg a családot soha többet nem fogom látni.Ugyan hívtam Őket Magyarországra és Ők is mondták, hogy majd jöjjek látogatóba, de nem tudom ezek mennyire fognak összejönni.Eléggé rossz lesz majd látni, ahogy a fiúk felnőnek.A mai nap még van nekik suli, holnap már itthon vannak, elvisznek engem valami jégkrémes cukrázda szerű helyre, mert ez az utolsó napunk együtt.Este mennek az apukájukhoz, szóval akkor fog eljönni a búcsú ideje... azért azt nem várom... biztos nem fogom kibírni sírás nélkül.
