Kalandjaim Londonban :))

A múlt hétvégénél tartottam a mesélésben.Nagyon nagy vágyam volt lejutni a tenger partra.Ugyan, amikor mentem haza, akkor Dover- nél a buszból láthattam, meg visszafele át is jöttünk rajta... de én rendesen megszerettem volna érinteni :D Mivel ez volt az utolsó hétvégém itt, így megbeszéltük Vikivel és Bogival, hogy lemegyünk Brightonba, nagyjából ez van hozzánk a legközelebb, 2 órás busz út a Victoriáról. Később a 2 Német fiút is elhívtam, mert ők meg nem laknak messze onnan.

Megbeszéltük a lányokkal, hogy a Westminster-nél találkozunk, Én egy picit hamarabb érkeztem.Ahogy ott körbe néztem Big Ben, London Eye eléggé összeszorult a szívem.. tudtam, hogy itt létem alatt most látom utoljára... mert most hétvégén már csak a Picadilly-ig megyek be.Furcsa, hogy milyen gyorsan elrepült az idő...Szóval át mentünk a Victoriára, megvettük a jegyeinket és vártuk a buszt.Eléggé megdöbbentő volt, hogy ez bizony Londonban is megtörténhet... de megtörtént.. a buszunk 50 percet késett, pedig ez volt a kiindulópont.Csak álltunk és vártunk és hideg is volt és már minden bajunk volt, de a busz még mindig nem jött.Végül sikerült megérkeznie, felszálltunk nagyjából 2 óra volt az út.Brighton gyönyörű, annak ellenére, hogy nagyon borús volt az ég és nagyon hideg volt, nekem nagyon nagyon tetszett.Első utunk egyből a tengerhez vezetett, mert én csak azzal voltam elfoglalva, hogy meg szeretném érinteni :D Különben a Pier-től nem messze rakott minket ki a busz.A Pier egy ilyen tengerbe benyúló stég szerű vagy nem tudom hogy lehet pontosan nevezni.Egész hosszan benyúlik és olyan, mint hogyha egy búcsú lenne vagy nagyon pici vidámpark.Van egy csomó gép amibe ha aprót dobálsz minden félét nyerhetsz vagy éppen játszani lehet.A végében pedig van dodgem és hinták.Eléggé ilyen gagyi az egész, de nekem nagyon tetszett.A tengerpart különben kavicsos és most mivel nagyon nagy szél volt, nagyon hullámzott a tenger.Csomó időt töltöttünk csak azzal, hogy álltunk és néztük a hullámokat, meg persze próbáltunk hozzá nyúlni csak néha a hullám túl nagynak bizonyult és megkergetett minket :DD Nem tudom miért, de szerintem annyira sokat tud adni a tenger... ha csak nézed és látod milyen végtelen... nagyon szeretem, igaz ez hideg is és az idő sem volt szép.De tipikus angliai.. ezért szeretjük Angliát.. :D Aztán kicsit a városban is körbe néztünk.Tele van ilyen kis pici utcákkal, ahol különféle boltocskák vannak.Ezenkívül van egy hatalmas Pavilion a város közepén.Ez a Brighton Pavilion, ami a brit uralkodó család tengerparti rezidenciája.A 19. században épült IV. György király számára.Az épület Indiára jellemző stílusban épült.(különben nem vagyok ennyire tájékozott, ennek utána olvastam hihihi) Nagyon különleges különben, hogy itt az épületek mindenhol nagyon ugyanúgy néznek ki és akkor itt egy ilyen hatalmas indiai stílusú építmény a város közepén.Mindenesetre, nekem nagyon tetszett.Örülök, hogy így a végére, még egy Londonon kívüli kirándulás is összejött... jó volt kicsit mást is látni.

Annak ellenére, hogy úgy gondoltam sosem fognak eljönni ezek a napok, most még is befordultam a célegyenesbe.Be kell vallanom őszintén, azt hittem, hogy sokkal könnyebb lesz elbúcsúzkodni.De most, hogy így elkezdtem bepakolni, a felesleges dolgaimat kidobálni... azért rájöttem, hogy ez alatt a 7 hónap alatt eléggé sok minden a szívemhez nőtt, London, a fiúk, a Nénim.Ettől függetlenül nagyon örülök, hogy megyek haza és izgatott vagyok, csak azért ez nem olyan könnyű.Ami a legrosszabb érzés, hogy valószínűleg a családot soha többet nem fogom látni.Ugyan hívtam Őket Magyarországra és Ők is mondták, hogy majd jöjjek látogatóba, de nem tudom ezek mennyire fognak összejönni.Eléggé rossz lesz majd látni, ahogy a fiúk felnőnek.A mai nap még van nekik suli, holnap már itthon vannak, elvisznek engem valami jégkrémes cukrázda szerű helyre, mert ez az utolsó napunk együtt.Este mennek az apukájukhoz, szóval akkor fog eljönni a búcsú ideje... azért azt nem várom... biztos nem fogom kibírni sírás nélkül.

Szombaton még készülünk Vikivel Camden Town-ba.Az Londonnak egy északibb része és sok ilyen kis piac szerűség van, ott akarunk venni pár szuvenírt.Az este folyamán még készülünk kedvenc St James-ünkbe, remélem oda már Bogi is csatlakozik hozzánk.Aztán vasárnap szépen a Heathrow felé veszem az irányt és megyek haza <3 :DD Azt hiszem szombat este még egy utolsót jelentkezem ;)

Megint sok idő telt el, hogy nem jelentkeztem.Ez az utóbbi idő hihetetlenül gyorsan eltelt.Annyira emlékszem amikor januárban felültem a buszra és úgy éreztem, hogy ez a pár hónap soha nem fog eltelni... aztán tessék, lassan haza fele veszem az irányt :D

Mivel nagyon sok idő kimaradt, megpróbálom csak összefoglaló jellegűen leírni mi minden történt velem.Mikor legutoljára írtam, pont vártam két kis látogatómat, Évit és Petit.Meg is érkeztek március 1-jén, pénteken.Nagyon nagyon örültem nekik, jó érzés volt mindent megmutatni nekik, kedvenc helyeimet, mesélni a történeteimet, hol mi történt velem stb.Ahol még én sem voltam és most együtt elmentünk, az a Madame Tussauds Múzeum volt.A Nénim, azt mondta, hogy szerinte pénz kidobás és unalmas.Nem nagyon értettünk vele egyet, mind a hármunknak nagyon tetszett, igaz kicsit zsúfolt volt és hát az árak eléggé borsosak.A felnőtt jegy ha a helyszínen szeretnéd megvenni, akkor 30 font, ami több mint 10ezer ft, ami szerintem, azért nagyon nagy túlzás.Mi lefoglaltuk előre a jegyet, így "csak" 22 font volt, de azért még ez sem az olcsó kategória.Mindezek ellenére nekem nagyon tetszett, különböző termeken keresztül vannak a viasz bábuk, csoportosítva, mint popsztárok, sportolók stb. Anglia miniszter elnökétől kezdve a Pápáig mindenki megtalálható, lehet fényképezkedni velük, bármilyen közel lehet menni, semmilyen elkerítés nincs körülöttük.Néhány bábu nagyon élethűre sikeredett, némelyik viszont szinte felismerhetetlen, szerintem különösen rosszak lettek a Pápáról és Miley Cirus-ról készült viaszok.A bábuk után volt a múzeumnak egy horror része, amit azt hiszem csak Peti élvezett.Azt tudni kell rólam, hogy mindig nagy a szám, örömmel nézem a horror filmeket, de aztán valami félelmetes szituáció adódik akkor eléggé betojok, a húgomról már nem is beszélve xDD Erre a részre nem volt kötelező bemenni, el is lehetett volna kerülni, de persze mi meg akartuk nézni.Borzalmas volt, mindenhol sötétség és időnként egy egy beöltözött ember ugrott ki helyekről és ijesztgettek.Évivel nem csináltunk mást, mint torkunk szakadtából üvöltöttünk, amin úgy láttam hatalmasakat nevettek... nekem annyira nem jött be... :P Végül az utolsó részen a Super Hero-k kaptak helyet.Ez már ilyen teljesen modern rész, nem viaszból vannak, hanem műanyagból a szuper hősok, mivel a fiúkkal állandóan ilyeneket nézünk így tudtam, hogy melyik kicsoda.. ha egy fél évvel hamarabb jövök, fogalmam sem lett volna :D Aztán a legvégén aki akart, be lehetett ülni egy 4D-s kis 10 perces filmre.Nem voltam még 4D-s moziban nagyon jó élmény volt.Amikor repkedtek, jött a szél, amikor leszúrt valaki valakit, akkor a székből bele állt valami a hátunkba.Amikor beledobták egymást a szökőkútba, akkor az arcunkra placcsant a víz. Összességében szerintem megérte megnézni.A 3 nap alatt azt hiszem sikerült nekik megmutatnom mindent, eljutottunk minden fontosabb helyre.Persze az időjárás nem kedvezett nekünk, eléggé borongós, hideg, esős idő volt. De Petinek abban igaza volt, hogy ez a tipikus Anglia, úgyhogy jó volt így látniuk ;) Vasárnap még eljutottunk Peti nagy álmához is a Chealsea stadiumhoz.Mi az Évivel inkább kint megvártuk, mert pofátlanul sok pénzt elkérnek azért, hogy belülről is megnézhesd. Konkrétan 18 font a belépő ami majdnem 7000ft, cserébe benézhetsz az öltözőbe, végig járhatod a stadiumot és a végén a múzeumot is, de szerintem ez akkor is túlzás ez az összeg.A "fanok" nem így gondolják, Peti úgy futkosott ott körülötte, mint valami 3 éves kisgyerek, aki megkapta élete ajándékát :DD Végül eljött az idő, mennünk kellett a Victoriára. Megfogalmazódott bennem, hogy utálok búcsúzkodni, ebben a 7 hónapban volt benne részem bőven.. és nagyon nem szeretek.. Hát most sem volt túl kellemes.Főleg, hogy tudtam, hogy még 4 hosszú hetem azért van itt.

Szóval könnyes búcsút vettem a kis látogatóimtól.Különben nagyon feltöltött, hogy itt voltak, nagyon élveztem az egész hétvégét.Aztán bele vágtam az utolsó 4 hetembe.A következő hétvégén nem nagyon történt semmi, szombaton itthon kellett maradnom a fiúkkal, mert a B esküvőre ment.Vasárnap meg épp, hogy csak annyira mentünk be a városba, hogy Vikivel kicsit körbe nézelődtünk.Megnéztük milyen király lesz idén a divat :DD 

2 hete hét közben eléggé beteg voltam, begyulladt a torkom meg a fülem, eléggé minden bajom volt.. de hétvégére már kezdtem jobban lenni, szóval bementünk a városba.A Trafalgar Sq-en orosz fesztivál volt.A tér közepére fel volt állítva egy hatalmas színpad, rengeteg ember.. nagyon hangulatos volt, csak hát 5 percenként esett az eső.De azért körül néztünk, hallgattuk egy kicsit a népzenét.Majd kitaláltuk, hogy megint meglátogatjuk kedvenc English Pub-unkat a St James Tavern-t :D Mivel jól éreztük magunkat, megint csak a Tiger Tiger nevű csodás szórakozó helyen kötöttünk ki.Annyit azért meg kell, hogy jegyezzek, hogy mivel csak kirándulgatni készültünk én cicanadrágban és az I love London-os kapucnis pulcsimban voltam... :D annyit sikerült javítani a kinézetemen, hogy a Vikinél volt egy fekete top, csak h ne kapjak guta ütést a buliban, szóval éltem a lehetőséggel és felvettem.Nem mintha ezzel sokkal jobban néztem volna ki, de legalább nem volt annyira meleg.Összeismerkedtünk két Német fiúval, eléggé jó fejeknek tűntek, velük voltunk az este további részében.Másnap behívtak minket a városba, mert St Patrick's Day i buli volt a Trafalgaron.Annyit kell tudni erről az ünnepről, hogy az Íreknek nemzeti ünnepe, Szent Patrik védőszentjük tiszteletére.Minden évben március 17-én tartják.Körülbelül dél körül értünk oda, eléggé kevés józan embert lehetett találni az utcákon.Mindenki zöldben volt és vedelte a sört, mi is kaptunk az arcunkra kis zöld pöttyöket.Szinte végig szakadt az eső de ez rajtunk kívül nem sok mindenkit érdekelt.. :D Különben nagyon tetszett, mindenki felszabadult volt és jó fej, bohóckodtak, ugráltak, táncoltak :DD

A Brighton- ban töltött hétvégénkről és a jelenlegi helyzetről folytatás következik :D

Életemben először nagyon nem örültem az iskola szünetnek :) Itthon voltak a fiúk több, mint egy hetet... Hát, mit ne mondjak, azért sokkal jobb amikor suliban vannak :) Különben itt sokkal több szünet van a gyerekeknek, mivel nyáron csak 1 hónap szünetük van.Múlt héten volt nekik 1 hét szünet és április első 2 hete is az lesz nekik.Szóval abban az egy hétben sokkal több dolgom volt, mint általában.Hétfőn és kedden ráadásul itt voltak az unokatesók is.Összesen volt 5 gyerek, még az volt a szerencse, hogy a B is itthon volt egész héten, mert ez azért egyedül nagyon nagy szívás lett volna.Az 5 gyerektől kedd estére már majdnem agyvérzést kaptam :D Üvöltöztek, rohangáltak, veszekedtek egész álló nap.Aztán kedd este volt egy kis összejövetel a vőlegénye születésnapja alkalmából.Itt volt pár szomszéd, hívtak engem, aztán csatlakoztam is hozzájuk.Mondjuk az a rész nagyon kínos volt, amikor elkezdtek poénkodni, a B előző aupair-jein. Ilyeneket mondtak, hogy az egyik úgy nézett ki, mint Shrek, a másik meg mennyit zabált stb stb.Én meg csak ott ültem és ilyen zavartam nevetgéltem... közben folyamatosan az járt a fejemben, hogy úristen rólam majd miket fognak mondani... Szerintem ezt nem pont előttem kellett volna megtárgyalni.Aztán a hét folytatódott tovább, őszintén nagyon vártam a hétvégét és azt, hogy végre visszamenjenek a suliba :D

Két héttel ezelőtt Vikivel elhatároztuk, hogy elmegyünk Canary Wharf megállóhoz, ami már eléggé kint van a városból, és megnézünk egy 3D-s falfestést, amit az interneten találtunk.Mint utólag kiderült ez a festés csak néha van és most nem volt felfestve szóval azt nem láttuk, de összességében nagyon örültünk, hogy kimentünk oda, mert nagyon tetszett mind kettőnknek a környék.Maga ez a megálló lent van a Temze partján és vannak nagy ilyen hajó kikötők, amúgy pedig banki környék szóval eléggé modern.Szerintem most láttunk először igazi modern magas épületeket a városban.Szerencsénkre nagyon szép idő volt, sütött a nap, szóval elterveztük, hogy ameddig tudunk felsétálunk a Temze partján.Végül sikerült egészen a Tower Bridge-ig felérni, nem kis táv volt, de nagyon élveztük a jó időt.A nap végén megint a St James Tavern-ben "landoltunk", ami a Picadilly Circus-ön található kis English Pub és nagyon szeretjük :))

Múlt hétvégére Vikivel a Tower of London megnézését programoztuk be.Vegyes érzelmekkel tudok róla nyilatkozni.Igazándiból sokkal nagyobb élményre számítottunk.Eleve a belépő jegy is igen borsos, 20 font, ami körülbelül 7000 ft.Úgy voltunk vele, hogy egyszer vagyunk itt, akkor már meg kéne nézni.Az időjárás, most nem volt kegyes velünk, mert nagyon nagyon lehűlt az idő, rengeteget fagyoskodtunk.Maga az épület kívülről nagyon szép, hatalmas és tényleg jól néz ki, nagyon tetszett.Ami még jó volt, meg lehet nézni pár koronát és királyi ékszereket.Ezenkívül az egyik épületben volt egy kiállítás a fegyverekkel kapcsolatban.Bemutatták egészen a kezdetektől a második világháborúig, hogy milyen fegyvereket használtak.Ami viszont nagyon nem tetszett, hogy az egész nagyon modern.A legnagyobb csalódást a White Tower okozta.Gondoltuk ott legalább lesz valami érdekes régi dolog, amit bemutatnak.Helyette olyan volt, mint egy hagyományos múzeum, pár kiállítási tárgyal, ami mögött a paraván kék, sárga, piros színekben váltakozott, nagyon gagyi volt és illúzió romboló.Próbálták meg csinálni, ilyen kis interaktívra, hogy fel lehetett próbálni sisakokat stb. de én sokkal jobban értékeltem volna ha látunk valami eredetit.A szombat esténket Vikiéknél töltöttük mind a hárman, közben Bogi is csatlakozott hozzánk, nem volt otthon náluk senki, szóval egy kicsit kihasználtuk az alkalmat :D Vasárnapra is nagy túra volt betervezve.Először is ellátogattunk a Harrods nevű bevásárló központba.Maga az épület kívülről is nagyon szép, belül pedig nem hagyományos, hanem híres divat tervezők ruháit lehet megkapni, mint Dior, Dolce&Gabbana, Donna Karan, Armani és még sorolhatnám.Jobb szót nem tudok rá, mint, hogy nagyon módos egy hely :) Viszont, hogy minket mennyire kinéztek onnan, azt elsem tudom mondani :D Látszott rajtunk h nem pár 1000 fonttal vásárolgatunk éppen.Különben gyönyörű ruhákat, cipőket és táskákat láttunk.Persze az árak nem nagyon vannak kitéve, egy kabátban megtaláltuk, 1200 font volt, ami nagyjából 420.000 forint :)) Ezen a napon és még megnéztük a Natural History és a Science Múzeumot.Nem voltak rosszak, de azért annyira nagy élmény sem volt, nekem a Harrods egy kicsit jobban megfogta a fantáziámat :D

Aztán végre itt van a hétvége, amit nagyon vártunk.Vikinek is most jön a barátnője meglátogatni Őt és hozzám is most jönnek a kis látogatóim, nagyon várom őket.Holnap lebeszéltem, hogy reggel nagyon gyorsan megcsinálom a dolgomat és már mehetek is, az napra végeztem a dolgommal.Megyek eléjük, már reggel a Victoriára.Biztos vagyok benne, hogy mind kettőjüknek nagyon fog tetszeni London, Én igyekszem mindent megmutatni.Az időjárás ugyan a héten nagyon lehűlt, de hétvégére, már jobbat mondanak, remélem, hogy ez így is lesz.Különben ez a hétvége kicsit nekem már búcsúzkodós is, tudom, hogy van még egy hónapom, de az elkövetkezendő hétvégékre, Londonon kívüli programokat tervezünk, szóval igazán most fogom utoljára körbe járni a várost.Amúgy is szeretek mindentől elköszönni, otthon is ha megyek valahova elköszönök a szobámtól, a háztól, Pilismaróttól  :))) ezeket a rituáléjaimat itt is meg fogom ejteni :))

További szép napot mindenkinek.Várjuk együtt a tavaszt ;))
Anna

Ajjj-jajjj.Most nézem, hogy megint nem jelentkeztem, majdnem egy hónapja... A blog írás is átment kicsit abba, mint mindig minden az életemben, hogy nagy lelkesen elkezdem... aztán abba marad... Le sem tagadhatnám, hogy ikrek vagyok :))) 

Mivel kedves Réka kalandortársam elhagyta Anglia szigetét és átköltözött Palermoba, így, mint, ahogy azt már írtam, Vikivel és Bogival fedezzük fel a dolgokat.A British Múzeumos hétvége után, elhívtam magammal Dórit, hogy kicsit nézzünk körül a városban.Dórit, még az angol órákról ismerem.Nagyon sokat sétáltunk és sok mindent megnéztünk.Vittem magammal a kis londoni útikönyvet, hogy kivételesen tudjuk is, hogy merre fele sétálunk.Délben teljesen véletlenül bele futottunk a Buckingham Palace-nál az őrség váltásba.Rengeted ember volt, mindenki egymás előtt nyomulva próbált fényképezni.Volt katonai zenekar, mindenféle népviseletbe öltözött emberek felvonulása, összességében körülbelül negyed óra lehetett, de nagyon jó volt.Aztán hamar el is oszlott a tömeg.Sétáltunk a St James Parkban (ebben a parkban van maga a BP is), nagyon szép, főleg, hogy pont egy eléggé napsütéses idő volt.Voltunk a Hyde Park-ban, amit nagyon szeretek, és most kiderült, hogy eddig körülbelül, csak a felét láttam, mert nem tudtuk, hogy tovább is folytatódik.A parkban találtunk egy hihetetlen jó játszóteret.Az egész elvan kerítve, bementünk körül nézni.Úgy néz ki mint egy ilyen kis őserdő.Tele van növényekkel és ilyen kis utacskákkal és mindig kilyukadsz valahol, ahol nagyon érdekes játékok vannak.Voltak ilyen zenés eszközös is, mi is kipróbáltuk őket.Például volt ilyen padló,ami ilyen négyzetekből volt kirakva és ha átment rajta valaki vagy ugrált rajta, akkor különböző hangokat adott ki.A játszótér közepén volt egy hatalmas hajó, az is nagyon jól nézett ki.Tömve volt emberrel, mondjuk nem is csodálom, mert sosem láttam még ennyire jó játszóteret.Aztán miközben mentünk kifele mondta a kapuban álló őr, hogy különben gyerek nélkül nem lehet bejönni, csak mi nem figyeltük a kiírást :))) Még az nap megnéztük kívülről a Royal Albert Hall-t, ahol különböző előadások szoktak lenni.Vikinek az nap baby sintérkednie kellett napközben.Megbeszélte a Néniével, hogy 6-ra haza ér és akkor jöhet be a városba és mehetünk bulizni.Dóri 6 körül haza ment Én pedig gondoltam, hogy beülök egy kávézóba, mert azért a Vikinek kell egy óra mire beér a városba.Azzal az egy apró dologgal nem számoltunk, hogy nem, hogy 6-ra nem ért haza, de 8 után keveredett elő és innentől számítva kellett egy óra, mire a Viki oda ért a Picadilly-re.Így Én szépen ücsörögtem 3 órán keresztül a Costa Coffe-ban, már enyhén szólva hülyének néztek, hogy mi a fenét csinálok ott 3 órán keresztül :D Végre valahára megérkezett Viki, beültünk egy igazi English Pub-ba, amiket nagyon szeretünk, mert nagyon hangulatosak.Mikor oda mentem a pulthoz ki kérni a kedvenc kis cider-ünket, a pultban álló fiú elkérte a személyimet, oda is adtam neki, mikor meglátta már nevetett, és utána már magyarul beszélt hozzám :D Tényleg nagyon durván sok a magyar.Olvastam a neten, hogy több Magyar él Londonban, mint Pécsen... azért az eléggé durva.Ja és, ami még megdöbbentett, a napokban volt a híradóban, hogy Londonban a második nyelv a lengyel lett.. :O azért ez eléggé megdöbbentő szerintem.Aztán az nap este voltunk is bulizni a Tiger-Tiger ben. Nem volt rossz a buli, de a nagyon vicces rész csak buli után következett.Buli után sétáltunk le a Trafalgar Térre, mert onnan ment a buszunk, ahol találkoztunk körülbelül 5 magyar fiúval.Egyszer csak oda jött hozzánk két csaj, egy nagy csoki tortával, hogy ma volt valamelyikőjüknek a születésnapja, de nekik már nem kell a torta.Belenyomták az egyik fiú kezébe a tortát és egy másik elkezdett poénkodni, hogy egy kicsit rákent az arcomra, engem meg persze nem kell félteni, én is visszakentem.Utána nem is figyeltem rá és fordítottam a fejem balra, amikor is egy hatalmas adag csoki torta landolt a képembe :)) mint a filmekbe bele vágta a csoki tortát az arcomba :)) na utána kapott Ő is.Komolyan ha ezt valaki látja, tuti, hogy a börtönbe végezzük, mert azért itt eléggé szigorú szabályok vonatkoznak a közterekre.Pláne, hogy utána kezet mostam a szökőkútba :D Persze azt mondanom sem kell, hogy a kabátom tiszta csokitorta lett és még másnap is mindenhol találtam foltokat :D Aztán végre jött a vasárnap, amit már nagyon vártam, mert ekkora mondhattam meg az Évinek (húgomnak), hogy születésnapjára, azt kapja a családtól, hogy meglátogathat.Megbeszéltem, Anyáékkal, hogy majd én mondhatom el neki.Ki is találtam már jó előre, hogy mit fogok neki mondani, ebből az egészből annyi lett, hogy elkezdtem mondani, elsírtam magam, Anya behozta a tortáját, ami a Big Beng-et ábrázolta, és hüppögtem és közben mutogattam a tortára :D közben Ő is rájött, hogy mi az ajándék és aztán ő is sírt :))) Ezért nem kell tervezni ;) Nagyon várom őket, Évi és a Peti fognak meglátogatni, március 1,2,3.A Húgom itt fog nálunk aludni, mert nagyon rendes volt a B és meg engedte.A Peti pedig a közelben egy hotelben.Már kitaláltam minden egyes pillanatban, hogy mit fogunk csinálni.Megszeretnék nekik mutatni, mindent, amit csak lehetséges.Most ahogy így belegondolok már csak 2 hetet kell várnom és már itt is vannak :D

A következő hétvégén nem túl sok mindent csináltunk, csak lógtunk a városban, Viki Bogi meg Én.Ami eléggé vicces volt, hogy nagyon szép idő volt, sütött a nap és elterveztük, hogy veszünk egy cider-t és leülünk egy parkban meginni.Ez meg is történt, leültünk a St James Parkba, azt ugyan tudtuk, hogy közterületen nem szabad inni.De ez csak egy cider volt, gondoltuk, mi rossz származhat belőle?? Hát nem is lett belőle bajunk, de az emberek, akik arra fele sétáltak, úgy néztek ránk, mint valami bűnözőkre.Nagyon kellemetlen volt :D Szinte öltek a szemükkel, a fiatalok meg így oda röhögtek, mint ha valami nagyon menő dolgot csinálnánk :D Aztán annyira zavarban éreztük magunkat, hogy inkább elmentünk onnan... az a gyanúm, hogy kicsit szigorúbb torvények vonatkoznak az utcán sörözésre, mint otthon :))) A másik igen okos húzásom.Markó Anna szokás szerint nagyon jól feltudott öltözködni.Mivel reggel, amikor kinéztem az ablakon, napsütés volt, ezért én fogtam magam és elmentem topánkába, fogalmam sincs miért, mert azért még közel sincs olyan jó idő.Ennek az lett a vége, hogy nap közepétől, már a sírás kerülgetett, annyira fázott a lábam.Bementünk a Primark-ba és mondtam, hogy nem érdekel, hogy milyet, de akkor is veszek egy cipőt.Persze borzalmasan ronda cipők voltak, a lányok nem győztek kiröhögni, hogy egy egy csodás darab, hogy állna.Végül sikerült venni egy eléggé csúnyácska, ellenben zárt cipőt és még egy annál is ocsmányabb zoknit.Ennek örömére ezt az estét is egy bulival zártuk.Különben lehet, csak mi járunk rossz helyekre, de hogy én itt Londonban, még igazi nagyon király buli helyen nem voltam, az tuti.Pedig azért már voltunk egy két helyen.Ami nagyon vicces, hogy ilyen 11 körül, már fiúkat nem nagyon engednek be, mert annyira kevés lány van, hogy csak ők jöhetnek, hogy legalább egy kicsit javuljon a nemek aránya :DD Mondjuk nem nagyon jön össze, mert így is nagyon durva pasi túltengés van :))) Ja és azt elfelejtettem mondani, hogy akkor is voltunk Pub-ozni, ahol megismerkedtem két Wales-i rugby-s fiúval, akik közölték, hogy "pretty" az akcentusom.... Na mondom kösz szépen... jó fejek vagytok .. :P 

Múlt hétvégén volt a nagyobbik "fiam" születésnapja.Sokat gondolkoztam rajta, hogy mit vegyek neki, mert azért mégiscsak valamit szerettem volna neki adni.Végül annyira gondolkoztam, hogy még pénteken nem volt semmi ötletem és szombaton volt a napja.Elmentem pénteken beszerző körútra... Az Anyukája említette, hogy nagyon szeretne egy kezes-lábas pizsamát, de Ő nem akar neki venni, mert szerinte hülyén néz ki.Gondoltam bátor leszek és majd én veszek neki :D Végül kezes-lábas melegítő lett belőle.Féltem tőle, hogy mit fog szólni a B, de szerencsére nagyon tetszett neki.Szombaton reggel oda is adtam neki, nagyon örült neki.Kapott egy csomó ruhát innen-onnan a rokonoktól, azokat fel sem próbálta, amit tőlem kapott azt egyből felvette és abban volt egész nap és még másnap is, sőt azt hordja pizsinek is, szóval végül jól döntöttem :D Most már csak a kicsinek is hasonló jót kell kitalálnom, mert neki meg márciusban lesz.

Mostanában nagyon rákaptam a képeslap küldésre.. Itt nagyon szokás ilyen kis lapok ajándékozása, mindenféle alkalomra és nagyon ötleteseket lehet kapni.Az otthoniak pedig nagyon örülnek neki, amikor megérkeznek a kis meglepi lapjaim.Különben nagyon durva, de másfél nap alatt otthon van. Megkérdeztem a postán, azt mondták 3-4 munka nap... ehhez képest mindegyik alkalommal eddig maximum 2 nap alatt otthon volt :DD

Előző hétvégére is kis kirándulást terveztünk, végül a rossz idő közbe szólt.Úgyhogy jöhetett a b terv.Már régóta megszerettem volna nézni a Victoria és Albert Múzeumot, most végre volt rá lehetőségem.Dórival és Vikivel indultunk neki a múzeumnak.Nagyon-nagyon tetszett mind a hármunknak, amennyire nekem a British M. csalódás volt... úgy itt nagyon jól éreztem magam.Volt külön India,Kína,Japán stb. rész.Tele volt mindenféle iparművészeti dolgokkal.Tényleg nagyon élvezetes volt.A kedvenc részem a színház volt, ahol ki voltak állítva mindenféle híres daraboknak a jelmezei és kellékei, plusz kivetítőn még kis részleteket is lehetett nézni.Az egyik teremben pedig még próbálni is lehetett jelmezeket, amit persze meg is tettünk.(facebook-ra tettem is fel képeket) Különben nagyon jó mert ez a Múzeum a Picadilly line-on van South Kensington megállónál és ahogy kiszállsz a tube-ból, minden múzeum ki van táblázva, hogy melyik merre található.Itt van még a történelmi és a tudományos múzeum is és még sorolhatnám.A múzeum után egész hamar jöttem haza, mert a szülinapozásra, még is csak haza szerettem volna érni.Szegény Nénimet különben nagyon sajnálom, mert 2 hete tönkrement a mosógépe, múlt előtti héten leszakadt az egyik edényes fiók, múlt héten kiégett a lámpa és ilyen neon és hiába cserélte ki az új nem működik és ennek tetejében, pár napja a hűtő is tönkre ment.Persze mindenki azzal poénkodik, hogy tuti az én kezem van a dologban, mert attól fogva kezdtek elromlani a dolgok, mikor megérkeztem :))) De kivételesen, most tényleg nem tehetek a dolgokról.

Végül, amiről még itt nem írtam.A hónapok során nagyon sok minden megfordult a fejemben, hogy mit is kellene csinálnom jövőre.Volt olyan ötlet, hogy itt maradok, csak keresek normális melót, olyan is volt, hogy csak nyár végén megyek haza.Most végül megszületett a nagy elhatározásom, úgy döntöttem, hogy lesz még elég időm dolgozni és itt-ott kipróbálni az életet.Most haza megyek tanulni, ehhez viszont újra kell érettségiznem angolból.Úgyhogy eldöntöttem, hogy március végén haza megyek.Most hétfőn meg is mondtam a Néninek.Nyilván nem örült neki, de mondta, hogy nekem a tanulás most a legfontosabb, úgyhogy ha mennem kell mennem kell... ez van... A fiúk még nem tudják, nem akarja még nekik megmondani.Mondjuk ők hozzá vannak szokva, hogy aupair-ek jönnek, mennek.De azért tényleg úgy érzem, hogy megkedveltek.Például pont 2 napja volt, hogy a nagy fiút be kellett vinni a kórházba, mert szúrt a mellkasa és az anyukája nem szeretett volna kockáztatni.Mi maradtunk itthon a kicsivel, de már este 8 óra volt.Fél 9-kor menniük kell aludni, fel is mentünk a szobájába, de láttam rajta, hogy nagyon megvan ijedve, a bátyja miatt is, meg amúgy se szeret nagyon úgy aludni, ha nem köszön el az Anyukájától, még is csak 8 éves... Aztán kérte tőlem, hogy had nézzen még tv-t, de azt ugye nem szabad... Mondtam neki, hogy áthozom a laptopomat, van rajta csomó jó film és akkor még egy fél órát filmezhet.Aztán mondta, hogy akkor üljek be vele az ágyába és akkor nézzük együtt és olyan kis cuki volt, ahogy ott pakolászta a párnáit, hogy kényelmesen üljek :D ott kérdezgette, hogy biztos kényelmes-e meg hogy nyugodtan használjam a takaróját ha fázok.Tényleg nagyon édes volt.Aztán elmúlt 9 óra és muszáj volt aludnia, mondtam neki, hogy megígérem, hogy folytatjuk majd a filmet.Betakargattam és kérdeztem tőle, hogy adhatok-e neki egy jó éjt puszit (nagyon nem azok a puszizkodós fajták, még az anyjukkal sem) és így be bújt a takaró alá kinyújtotta a kis kezét és közölte, hogy "You can give me a five" :DD azaz adhattam neki egy búcsú pacsit :))) 

Majd elfelejtettem mesélni, a héten volt az kicsi iskolájába ilyen előadásuk.Komolyan mondom, jobb volt, mint egy kabaré.Otthon is bevezethetnének ilyen modernizálásokat az iskolai előadásokba :)) Valami mesét adtak elő, de közben minden második jelenethez beraktak valami mai slágert és az egész osztály együtt énekelte páran az osztályból pedig a színpadon táncoltak rá. :))) Komolyan mondom, hogy végig a röhögő görcs kerülgetett, főleg, amikor a Party Rock-ra nyomták a boogi-t a színpadon.Aztán volt egy olyan jelenet, amikor a fiú meglátta a lányt és egyből beleszeretett, komolyan ha nem vagyok ott és csak mesélik... nem hiszem el... Betették a One Direction-től a What makes you beautiful című számot (ők szerepeltek valamelyik itteni X faktorban, egy fiú banda és a tini lányok megvesznek értük) és az egész torna teremben ilyen sikító roham tört ki :)) A nézők körül a lányok, akik ugye az iskola többi tagjai voltak, elkezdtek visongani és teli torokból énekelte mindenki, felpattantak táncolni, egész kis koncert hangulat alakult ki :))) Szegény fiúk meg persze fogták a fejüket.. :D Nagyon vicces volt.. A másik eléggé fura dolog, ahogy ott ültem és néztem az előadást.. végig néztem az egész sulin, akik háttal ültek nekem, mert ők is nézték az előadást és hirtelen feltűnt, hogy egy-két tanáron és gyereken kívül én vagyok az egyetlen fehér bőrű a teremben... Nagyon fura volt,meg az is, hogy az Indiaiaknak, mindenkinek tökéletesen ugyan olyan színe van a hajának és ahogy ült háttal nekem az a kb 100 gyerek vagy még több is, nagyon durván nézett ki, hogy egytől egyig mindnekinek ugyan olyan a haja színe.

Aztán a napokban rá kellett jönnöm, hogy összesen 6-7 hétvégém maradt Londonban, ami lehet, hogy soknak hangzik, de úgy, hogy még nagyon sok mindent meg szeretnénk nézni, az már nagyon nem sok.Szóval most jól kell tervezni, hogy minden bele férjen.. :DD

Már ide érkezésemkor mesélték, hogy Londonban, ha esik a hó, megáll az élet és mindenki pánikol. Jött a tél, de havat egy szemet sem láttunk, sőt karácsonyig még hidegnek sem nagyon mondhattam az időjárást, olyan elviselhető volt.Most miután visszajöttem Magyarországról, már itt is nagyon hideg fogadott, és mondták, hogy hamarosan a hó is megérkezik.Nagyon vicces itthon is úgy kezelik, meg beszélnek róla, mint valami természeti csapásról :D Aztán pénteken meg is érkezett a hó, ennek örömére minden iskola hamarabb bezárt.. nem viccelek :) mindenkit haza engedtek hamarabb, mert, hogy havazik, Én komolyan mondom, hogy ilyet még nem láttam :D

A pénteki hó esés pontosan alkalmas volt arra, hogy kimenjünk hógolyózni az utcára.Ahogy haza értek a fiúk, beöltöztünk és már mentünk is :) Itt volt péntektől egész hétvégén a kis 7 éves unokahúguk, jött Ő is meg a Néni is, úgyhogy így 5-en játszottunk... nagyon vicces volt, nagyon élveztem.Csináltunk hóembert, hóangyalt, össze-vissza fetrengtünk a hóba meg dobálóztunk, ja és még hófociztunk is :)) Na az volt a legviccesebb :) A végén közölték a fiúk, hogy ez nem éri, mert én biztos azért vagyok ilyen jó a hógolyózásban, mert Magyarországon több hó van és Én minden télen tudok gyakorolni :))) Hát mondom fiúk ez van :D

Ahogy már említettem itt volt az unokatesójuk a hétvégén és az egyik barátnője, a fiúk viszont az Apukájuknál voltak.Úgyhogy most 2 fiú helyett, volt 2 lány.Megint rá kellett, hogy jöjjek, hogy mennyire jó, hogy fiúkra kell vigyáznom :) Nem tudom miért de sokkal jobban elvagyok velük.Most is olyan furcsa volt a lányokkal rajzolgatni, meg karkötőt csinálni.A fiúkkal sokkal egyszerűbb csak dobálunk valami labdát vagy szimplán verekedünk :)) Én valahogy ezt jobban csípem.Ettől függetlenül tündéri ez a kislány.Gyönyörűen beszél angolul, nagyon szép a kiejtése, különben maga a kislány is nagyon szép.Pénteken kicsit egyedül maradtunk itthon.Anya már mesélte nekem, hogy a kisgyerekek nagyon nyitottak és, hogy szinte gátlástalanul mindent elmesélnek.(Tessék nagyon vigyázni az óvónőkkel, mindent tudnak ;) :) )Ezt most én is megtapasztalhattam, mert körülbelül 5 perc alatt mindent elmesélt a családjukról :) tudtam minden kis titkot :D

A hónap köszönhetően a hétvégén elég sok probléma akadt a közlekedéssel.Nem jártak rendesen a buszok, bezártak egy csomó repteret :) ja és azt nem is mondtam h körülbelül 5 centi hó esett és az is egyből elkezdett olvadni, mert nincs elég hideg :) Szombaton készültünk be a városba Vikivel és Bogival.El is indultam időben, ahogy szoktam, mert nagyjából 45 perc alatt vagyok bent a városba.Amikor leértem a tube-ba már akkor láttam, hogy megint folytatják a munkálatokat, szóval Acton Town és Hammersmith között nem járnak a tube-ok.Tehát nekem A.T- nál pótló buszra kellett szállnom, ami azért is külön élmény volt, mivel ebből az irányból jön mindenki a Heathrow reptérről és persze mindenki vonszolja maga után a csomagját, fel a buszra, le a buszról.Kicsit ilyen otthoni nagyhetes busz feelingem volt :))) körülbelül hasonló tömeg nyomor volt itt is.Mindent egybe vetve másfél óra alatt sikerült beérnem a városba :S fantasztikus élmény volt.Végül találkoztam a lányokkal, Bogi hozta magával az egyik csoporttársát, egy nagyon kedves cseh lányt.Kicsit nehéz volt a kommunikáció, mert még nem igen beszél angolul, azaz nagyjából megérteti magát, de amikor mi próbáltunk valamit elmagyarázni, akkor már volt, hogy minden lehetséges szinonimával próbáltuk elmagyarázni, de nem ment.A lényeget mondjuk mindig sikerült megértetni.Voltak ilyen vicces dolgok, például elkezdett nekünk mesélni egy történetet és mondta, hogy Szilveszter és így megrázta a fejét, hogy No.. No.. New Year's Eve, mi meg nevettünk, hogy hát igen angolul valóban New Year's Eve, de mi is Szilveszternek hívjuk magyarul :)) 

Majd közösen kitaláltuk, hogy menjünk el a British Múzeumba, ami nem volt túl messze tőlünk, nagyjából egy fél órás séta volt.Maga a múzeum... szép volt.. meg érdekes dolgok voltak benne... de.. nem tudom.. Viki nagyon jól megfogalmazta.. :) "Itt is ugyan olyan csomó köcsög van, mint az összes többi múzeumba" :))) (Bocsi Viki ;) ) Szóval gyors nézelődés után, inkább a "keresünk egy kis kocsmát és üljünk be melegedni" mellett döntöttünk.Egy kis keresgélés után találtunk is, ahol a kedves pultos lány csak a mi kedvünkért kifejlesztett egy új fajta sört :), mert mondtuk neki, hogy nem szeretjük, Ő pedig tett bele egy kis fekete áfonya ízt, ami lehet, hogy furán hangzik, de nagyon finom volt.Összességében nagyon jó nap volt és különben megint rengeteg Magyart hallottunk, mind a múzeumba, mind az utcán, haza fele meg még két Magyar fiú is ült le mellém a buszon.Egy idős kis bácsi, pedig megkocogtatta a vállunkat, hogy mi ez a különleges nyelv, amit beszélünk :)) Miután pedig a fiúk leszálltak, elmesélte, hogy járt már Budapesten és nagyon tetszett neki :D

A hét elején nem jött be a fiúk számítása, nagyon várták, hogy jöjjön a hír, hogy nem lesz iskola, de ez a hír szerencsére nem jött :) Viszont a hétfő és a kedd reggel elég izgalmas volt, mivel a járdákról nem takarították el a havat, ami kicsit megolvadt, utána pedig ráfagyott.Külön élmény volt úgy a kis fiúval suliba menni, hogy mindenhova fel-le ugrált, betörte a pocsolyákat és dobált hóval.Persze engem sem kellett félteni, a buszmegállótól egy 10-20 méterre leálltunk csúszkálni a jégen, meg hógolyózni, aminek az lett a vége, hogy majdnem lekéstük a buszt, rendesen futnunk kellett utána :) Itt megint tudatosodott bennem, hogy Én vagyok az aupairek "gyöngye" :))) Mondjuk Réka személyében nagy verseny társam akad, aki (Ne haragudj Réka, de ezt muszáj elmesélnem :D ) múlt héten véletlenül a vasalóba desztillált víz helyett fehérítőt öntött :))) wáháháááááá hatalmasat nevettem rajta.A vasalónak semmi baja nem lett, a kis fiúnak viszont az egyik gatyájának búcsút mondhattak :)

Szóval a hatalmas hó riadalomból az lett, hogy ma szerda van és már el is olvadt a hó :)) Nem baj ezt már megtanultuk, hogy az itteni emberek szeretnek pánikolni a semmin :D További szép, havas hetet mindenkinek :)) Anna

Ahogy azt várni lehetett, az otthon töltött idő csak úgy elrepült.Itt is voltam, ott is voltam, aztán egyszer csak január 4-e péntek lett és tudtam, hogy indulni kell vissza.Kicsit egy csomóban volt a gyomrom... egyrészt az utazás miatt, tudtam, hogy vissza fele nehezebb lesz kibírni az utat, másrészt, gondoltam, hogy az itteni életbe is nehéz lesz vissza rázódni.Ekkor még nem tudtam mik fognak rám várni az utazás alatt :D Az egész család felkísért a busz pályaudvarra, mondjuk a Júliának pont vizsgája volt, úgyhogy neki hamarabb ki kellett szállnia.A busznál sikeresen be check-oltam, itt meg kell jegyeznem, hogy sokkal jobb rendszer van az itthoni pályaudvaron, mint a londonin.Aztán betették a csomagokat és lassan indultunk.Szokás szerint mindenki sírt :D na jó Apa nem :), fura volt így ki mondani, hogy hát akkor majd tavasszal találkozunk, mindenkiben benne volt az az érzés, hogy na az sem most lesz.Aztán hosszas integetés után, megint útnak indultam.

A hátsó ötös ülésen kaptam helyet, ott ült még 3 Magyar fiú, akiktől megtudtam, hogy ők Skóciában laknak, na az még szép túra lehet, nem elég a 27 órás busz út Londonig, ott még váltaniuk kell egy másik buszra, ami újabb 8 óra.Aztán az első akadályok Győrnél adódtak, mivelhogy eggyel több utas szállt fel mint amennyi hely még volt a buszon, nyilván az ilyen buszokon állni nem lelehet.Mint utólag kiderült, nem tudni kinek a hibájából, de az előző busz nem vette fel ezeket az utasokat, pedig neki kellett volna.Ugyan nem szabadott volna, de elindultunk, szegény fiú meg ácsoroghatott egy darabig.Majd egy félre eső kis buszmegállóban átszálltak a jó buszukra.Közben újdonsült barátnőm is megérkezett, de kiderült, hogy neki Bécsben át kell szállnia egy másik buszra, mivel Győr-Bécs nem egy nagy távolság, így hamar el kellett búcsúzkodnunk.A buszom délután indult, szóval ilyenkorra már jött az esti utazás, ami ugye a legnehezebb, most sem volt másként.Talán most egy picivel többet tudtam aludni, de nagyon szenvedős volt az egész.Főleg azért is mert a buszban egyszer pokoli meleg volt, egyszer pedig meg lehetett fagyni.Mindig mentek előre panaszkodni az emberek,amikor már nem bírták, de valahogy nem tudták belőni a hőmérsékletet.

Másnap délelőtt körül megálltunk egy olyan parkolóban 20 percet pihenni, ahol se Wc, se bolt, semmi nem volt.Eleve mai napig nem értem, hogy miért kellett ilyen helyen megállni.Aztán a 20 percből fél óra lett és nem tudtuk, hogy mi történik.Mint végül kiderült, ebben a parkolóban állt 2 control feliratú autó, és persze a mi buszunkat is ellenőrizték, és az egyik buszsofőrnek nem volt meg a pihenő kártyája.Közölték velük, hogy akkor 1500 euro bírság és addig egy tapottat sem megyünk arrébb,amíg ki nem fizetik.Amikor már több, mint egy órája várakoztunk elkezdődött a poénkodás az utasok között, hogy na akkor dobjuk össze ezt a "kis" összeget.Várni kellett főnökség telefonjára, átutalásra, ellenőrzésre stb. Végül laza 2 és fél óra után sikerült tovább indulnunk.

Megjártuk Brüsszelt és Gentet, majd egy kis utazás után, megint kezdett valami furcsa lenni.Már negyed órája ácsorogtunk egy dugó szerű valamiban, az autó pályán, amikor a sofőr bemondta, hogy sajnálatos módon ez a csalagút bejárata és több kilométeres sor áll előtte, szóval nagyjából egy 2-3 órás várakozásra lehet számítani.Na akkor már mindenki nagyon ki volt.Nem voltunk már messze a céltól és mégsem tudtunk tovább indulni.Én még szerencsésnek mondhattam magam, mert én "csak" Londonig mentem, de a körülöttem ülők szinte mindenkinek volt jegye valamilyen csatlakozó buszra, amit kezdtek lekésni.Majd még egy fél óra várakozás után, amikor nagyjából 5 centit araszoltunk előre, a sofőrök is meg elégelték és elindultunk inkább a kikötőhöz, hogy hajóval próbálkozzunk.Persze ehhez engedélyt kellett kérni a főnökeiktől, meg telefonálgatni, hogy van e hely a kompon.Ami szerintem elég felháborító, hogy a nemzetközi Budapest-London busz járat sofőrjei, nem beszéltek angolul.Egyik sem!Szóval az egyik kedves utas beszélt le mindent!Még jó, hogy az utasok tudnak angolul...

Aztán hosszas útlevél ellenőrzések után közölték, hogy másfél óra múlva indul a komp, megint jött a várakozás.Különben a komp az nagy élmény volt, mondjuk biztos jobban tudtam volna értékelni, ha nem vagyok ennyire fáradt.Eleve hatalmas, én sokkal kisebbre számítottam.Az alsó szinteken parkolnak a járművek, ahonnan mindenkinek, ki kell szállnia, ezt a részt le is zárják és akkor további 3 szint következik fölfele, ahol aztán van minden a kávézótol elkezdve az éttermen át a boltig, minden :D Én a legtetején kezdtem az utat, ahol teljesen ki lehetett állni a szabad ég alá.Nekem persze folyamatosan a Titanic járt a fejemben, tudom , hogy az sokkal nagyobb volt, de én még ekkora hajón sem voltam soha.. tényleg nagyon durván nagy.Kár, hogy már sötét volt, biztos gyönyörű lehet a kilátás, a városnak a fényei így is gyönyörűek voltak, meg az a végeláthatatlan tenger...csodaszép volt.Az egész utat kint szerettem volna tölteni, de miután elindultunk nagyon nagy szél lett, még menni is nehéz volt ellen szélben, úgyhogy inkább bementünk.Újabb másfél óra hajókázás következett, nekem bedugult a fülem és kicsit szédelegtem is, úgyhogy már nagyon vártam, hogy kikössünk.Dover-nél közölték velünk a sofőrbácsik, hogy sajnos ők nem mehetnek tovább, mert kicsúsztak az idő keretből, és ma már nem vezethetnek többet, ezért át kell ülnünk egy másik buszra.Akkor megint jöhetett a pakolászás, bőrönd rámolás ami megint beletelt egy kis időbe.Ez a busz egy angol járat volt, hát összehasonlíthatatlanul jobb mint a másik.Sokkal tágasabb helyek, minden ülés alatt konnektor, Wifi. Mondjuk most már bárhova beültethettek volna, a lényeg csak az volt, hogy végre elérjük Londont.

Végül 3 és fél óra késéssel negyed 11-kor elértük Londont, amikor leszálltam a Victorián, már tényleg azt hittem, hogy rosszabb nem lehet.De ekkor betettem a lábam a tube-ra. Mint kiderült átépítések zajlanak, szóval egy csomó vonal nem működik, köztük amerre én megyek az sem.Végül a hatalmas csomagommal 3 átszállással elértem Hammersmith-re (ahol a Réka régen lakott), ott fel kellett mennem és buszra váltani, majd vissza a tube-ba (azt már nem is említem, hogy mindezért persze duplán kellett fizetni, még jó, hogy volt az Oyster kártyámon elég pénz).Végül fél 1-kor tettem be a lábam az ajtón, annyira hulla voltam, hogy szinte ki sem láttam a fejemből.Mondanom sem kell az egész vasárnapot végig aludtam.

Különben nagyon fura érzés volt úgy visszajönni Londonban, mintha haza értem volna, nyilván, egy pár hónap múlva elválnak egymástól útjaink, de valahogy London mindig a szívem csücske fog maradni, ez az első olyan hely ahol egyedül kellett és kell megállnom a helyem.Sokkal kellemesebb volt visszajönni és belekezdeni a hétköznapokba, mint azt gondoltam.Lehet azért is érzem sokkal könnyedebbnek, mert már tudom, nagyjából a végső idő pontot amikor véglegesen megyek haza.A fiúk különben nagyon örültek az ajándékoknak.A túró rudit és a sportszeletet rendesen kiköpték :) ilyen fanyalodott fejeket is rég láttam :) (nem baj több maradt nekem), de a Balaton szeletet és a Pilótákat szerették.

Úgyhogy Január 7-vel megkezdtem itt tartózkodásom második felvonását és persze a 2013-as újévet :), amiben biztos vagyok, hogy a szerencse éve lesz, mivel ugye a 13 a szerencse számom :) Legyen így :) Anna 

Mint azt már sokszor írtam, az indulás előtt már nagyon be volt sózva a fenekem, nagyon vártam már, hogy indulhassak.Itt megint megemlíteném, hogy tényleg soha nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz 4 hónapot távol lenni.Éppen ezért is vártam már nagyon... Pénteken minden cuccomat össze pakoltam, mivel szombaton nagyon korán kellett indulnom, ezért nem akartam még reggel pakolászni.Tudtam, hogy nem fogok tudni nagyon korán aludni,ezért próbáltam húzni az időt a lefekvéssel.Végül éjfélkor már elmentem aludni, mert 4:45-kor kelnem kellett.Nem jött be a tervem, így sem sikerült elaludni, még 2-kor is ránéztem az órámra.Aztán reggel egyből kipattantam az ágyból, mivel 5:15-re a nénim rendelt nekem taxit, hogy elvigyen a tube megállóig, mert eléggé nehéz volt a bőröndöm.A számításaimba csak az nem volt jó, hogy azzal nem számoltam, hogy a taxi itt lesz már 5:05-re és hívogatja a B-t, hogy hol vagyok.Én még éppen a szendvicskéimet gyártottam, de mivel menni kellett villám gyorsan bedobáltam mindent és futás!!Megmondom őszintén, nagyon izgultam, hogy időbe oda érjek, minden rendbe menjen, stb. Itthon kicsit hülyének néztek, hogy minek indulok ilyen korán, mikor a buszom csak 8-kor indul, de így utólag, jó döntés volt.Eleve tőlünk elvergődni a Victoriára az volt több mint egy óra, ráadásul többször át kellett szállni és azzal a hatalmas bőrönddel nem volt egyszerű.Amikor oda értem majdnem eldobtam magam.. ennyi embert összetömörítve egy helyen még nem nagyon láttam.Borzalmas a helynek a kialakítása eleve és nyilván karácsony miatt rengeteg ember volt.Az egész busz állomáson mozdulni sem lehetett, mindenki lökdösődött, rángatta a csomagját és anyázott.Na mondom így 22-én fergeteges a hangulat.

Mikor már jó néhány perce próbáltam találni, olyan feliratú kaput, hogy Budapest és sehol semmi, na akkor kezdtem kétségbe esni.Annyit kiderítettem, hogy be kell check-olni. Megkerestem a pultokat.. volt ott minden Prága, Párizs.. de még mindig semmi Budapest.Akkor már csak 1 óra volt az indulásig, úgyhogy megkérdeztem egy ott dolgozót, majd lelkesen mutogatta, hogy 3. sor, csak azt nem értettem, hogy ezt miért nem lehetett kiírni.Mikor aztán közelebb értem, kiderült, hogy hangyányi betűkkel ki volt írva a nagyobb városok alá, én azt még kontak lencsével sem láttam.Ahogy ácsorogtam a sorban, egyre több magyar szót hallottam, akkor kezdtem megnyugodni, hogy biztos jó helyen vagyok :D Az egész nagyon rosszul volt megszervezve, konkrétan amikor mehettünk a buszhoz, valaki így elrikkantotta magát h jöjjön aki Bp-re készül és megindult a tömeg.Ahogy pakolták be a bőröndjeinket össze is ismerkedtem egy Magyar fiúval, nagyon kedves volt, végül a buszon is a mellettem lévő sorba ült le.Mint ahogy az a végére kiderült a buszon mindenki magyar volt, a sofőrök is.Nagyon örültem 8 óra végreeee indulás.De valami miatt mégsem indultunk... Egyszer csak feljött a sofőr és közölte pár emberrel, hogy nekik át kell szállniuk egy másik buszra, ami szintén MO-ra megy, de a beosztás szerint őket oda tették.Itt kell megjegyeznem, hogy a check-in pultnál az ég világon senki nem mondta, hogy 2 busz indul, az egyik W a másik F jelzéssel, ami a jegyünkre rá is volt írva apró betűkkel, csak, hogy ezt senki nem figyelte, még a sofőr sem.Aztán kiderült, hogy volt 2 olyan pár, akiknél a feleséget az egyik buszra a férjet meg a másikra osztották be.Persze ők próbáltak tiltakozni, hogy nehogy már a 27 órás utat külön kelljen meg tenniük, mivel a kajájuk is meg mindenük együtt van.Persze a busz sofőr is teljesen ki volt akadva mert ekkor már 8:10 volt.Hosszas eltűnés és tárgyalások után, végül sikerült megoldaniuk, végreee indulááás :D Ahogy kikanyarodott a busz, láttuk, hogy valamiféle baleset van pont ott ahol nekünk át kéne mennünk.Megint hosszas várakozás következett.Ténylegesen 8:50 kor sikerült elindulnunk... gondoltam.. már most szólok Anyáéknak, hogy késni fogok :D

Nagyjából 1,5 órás út után leértünk Dover-hez, a tengerhez, ahol felvettünk egy lányt, aki leült mellém.Nagyon kedves volt, mint megtudtam róla ő is aupair-ként kezdte Angliában, azóta már munkát váltott, rátalált a szerelem és eltelt 5 év.Különben Dover-nél a híres fehér sziklák valóban gyönyörűek és a tenger is az.Teljesen más hatása van szerintem, mint egy meleg helyen lévő tengernek.Lehet mondjuk azért is, mert szakadt az eső és nagyon háborgott a víz, még is gyönyörű volt.Nagy bánatomra, viszont nem kompoztunk, hanem elmentünk pár km-el arrébb, hogy a csalagúton térjünk át a túl partra.A csalagút valami borzalmas volt, főleg, hogy nem is nagyon tudtam, hogy mire számítsak.Bevallom őszintén azt sem nagyon tudtam, hogy mi ez.Az egészet úgy kell elképzelni minthogyha az alagútban, ami ugye a tenger alatt megy, lenne egy szűk doboz, amibe befér egy-két busz vagy autó, és nem maga a busz mozgott benne, az csak leállított motorral állt, hanem maga a doboz mozgott.Lehet ez másnak nem nagy meglepetés :D én eléggé elképedtem rajta :D.Az út nagyon hosszú volt (50km), lehet csak azért tűnt nagyon soknak, mert a buszon kegyetlen meleg lett és semmi levegő nem volt.Elég erősen kerülgetett a hányinger egész úton, a fülem is be volt dugulva rendesen.Végül szerencsére kiértünk Franciaországban.

Az út első 12 órája egész jól eltelt.Újdon sült barátnőmmel nagyon egymásra találtunk, szerencsére ő is hasonló társalkodó kedvű volt mint én.Nagyjából este 9 órára már mindent tudtunk egymás életéről.Viccen kívül végig beszélgettük a napot.Azt is megtudtam, hogy egy napon fogunk vissza is menni.Nagyon örültem neki, legalább lesz társaságom, gondoltam.Volt egy úti tervem, ahol nagyjából le volt írva mik a nagyobb helyek ahol megfogunk állni, aztán egyszer csak észre vettük, hogy nem nagyon állunk meg sehol.Mint utólag kiderült ezért szedték szét két buszra a népet, mert a másik busz felszedte, az utasokat, mi meg csak repesztettünk haza.Kisebb nagyobb szünetek mindig voltak, egy kis evésre, ivásra, pisilésre, cigizésre kinek mire volt szüksége.A Wc-k azok külön élmények voltak, főleg Németországban, ahol miután ellépsz a mosdó kagylótól automatikusan kinyúl egy kar és végig fertőtleníti az egész ülőkét.Ilyet sem láttam még :D Ami még furcsa volt (ez is lehet, hogy csak nekem az, aki még soha nem utazott ilyen sokat busszal), hogy minden egyes megálló helyen, ahol csak megálltunk, fizetni kellett a Wc-ért valahol 50 centet, valahol 70 centet.Az út alatt csak pisilésre el lehet költeni egy jó pár euro-t.

Ahogy már írtam a nappal gyorsan eltelt, az éjszaka annál kevésbé.Próbáltam aludni de izgatott is voltam, kényelmetlen is volt, ráadásul a lenti bőröndömben hagytam a kontaklencse folyadékomat így nem tudtam kivenni.. aminek persze otthonra egy hatalmas gyulladt szem lett az eredménye.. Szerintem egész éjszaka alatt fél óránként rápillantottam a telómra, hogy mikor lesz már reggel.Legnagyobb örömömet abban leltem, ahogy néztem, hogy a többiek is mennyire szenvednek.. mindenki forgolódott, próbált valami alvós pózt felvenni, több kevesebb sikerrel.Útközben csodálhattam a kedvenckéimet, a szél malmokat, nem tudom, hogy miért, de imádom őket... Végül csak meg virradt és reggel lett.Próbáltunk ott közösen tanácskozni a többi utassal, hogy vajon merre lehetünk.Annyit tudtunk, hogy 8:15 és 8:45 közt Bécsben lesz egy szünet.De Bécs csak nem akart jönni, már mindenki kezdett aggódni, hogy vajon mekkora késésben lehetünk mert már 9 óra volt mikor még mindig semmi.Egyszer csak kinézek az ablakon és egy hatalmas táblára ki volt írva, hogy Hegyeshalom :)) Hirtelen teljesen bezavarodott mindenki.., hogy most tényleg.. komolyan... elértük a határt??? És igen komoly volt.. hála a sofőr bácsik gyorsaságának és, hogy Bécsbe se kellett bemennünk, már Otthon(L) voltunk :))) Olyan jó érzés volt bemenni az első Mol kútra, ugyan itt még nem a Magyar szó volt a leggyakoribb, de nagyon jó volt :D

A lány, akivel utaztam, már Győrben leszállt, mesélése szerint már 1,5 éve nem volt otthon, nem látta a szüleit, jó mondjuk jóval idősebb is mint én (10év), de azért elgondolkoztam... aki másfél évig nem megy haza.. annak tényleg mennyire furcsa lehet minden.. Itt volt az ideje, hogy gyorsan izzítsam Anyáékat, mert ahogy láttuk, jóval hamarabb oda fogunk érni.Szerencsére ők már Pesten voltak,de így is éppen, hogy csak oda értek.Végül az 50 perces késéssel indulásból, másfél órával hamarabb érkezés lett.Leszálltam, megkaptam a csomagomat és ahogy felemeltem a fejem megláttam, hogy az egész család fut felém.. nagyon jó érzés volt, ahogy így 4 hónap után végre össze borultunk :D Anya persze lengette a rántott húst a kezébe :DD, amit annyiszor elmondtam, hogy mennyire hiányzik :D a kocsiba meg várt rám a tiramisu is, másik nagy kedvencem.. Itt már tudtam, hogy itthon sem kell sűrűn fogyókúrázni :D A legtöbbet persze a húgom változott.. nagyon dúúrva mekkorát nőtt, szerintem mire haza megyek simán magasabb lesz, mint én.

Mint azt már korábban, megbeszéltük, egyből mentünk is a hagyományos karácsonyi vásározásra, mint minden évben, és idén meg vártak vele.Az, hogy Magyarul kellett beszélni nekem abszolút nem volt furcsa, én amúgy is sokat skypolok, meg chat-elek. Viszont az, hogy a körülöttem lévő emberek, mind magyarul beszélnek, na az nagyon furcsa volt.Ahogy mentünk végig az utcákon, reflexből mindig megakartam szólalni, hogy nézzétek Magyarok! (mert ugye itt mindig felhívjuk ilyesmire egymás figyelmét), aztán mindig rá kellett, hogy jöjjek, hogy ez otthon nem túl nagy csoda :D 

Az otthon töltött időről meg csak röviden annyit, hogy nagyon király volt.Nagyjából tudtam találkozni mindenkivel, akivel szerettem volna, egy-két buli is bele fért.Figyeltem rá, hogy otthon is legyek sokat.Mindig korán keltem, hogy ne vesztegessem alvásra az időmet :)) A 2 hét várható módon nagyon hamar elröpült, de nagyon jól éreztem magam.. Mindenki nagyon örül nekem és én is örültem mindenkinek.Gyorsan beszereztem, azokat a dolgokat, amiket még vissza akartam hozni magammal.. aztán egyre inkább közeledett a január 4...

A busz útról még annyit, hogy egész eddig úgy gondoltam, hogy nem is olyan vészes ez a buszozás... na aztán a vissza út bebizonyította, hogy még annál is vészesebb :D de erről majd legközelebb, annyi minden történt, hogy kell neki egy külön fejezet :D

Mivel az en gepezetem nem igazan mukodokepes, ezert hasznalhatom a fiuket, ugyhogy most errol fogok irni, a problema csak az, hogy itt nincsenek ekezetek :)) Azert ezt a cimet adtam a mostani irasnak, mert tortentek velunk kisebb, vicces, fura sztorik, amiket mivel sajnos nem irtam le egybol, jo sokat el is felejtettem belole, de azert parat megosztok most :D

A multkor setaltunk haza ropi edzesrol a Rekaval, amikor elkezdett szakadni az eso.Persze egyikonknel sem volt esernyo, mert hat minek?? :D Egyszer csak elmegy mellettunk egy Indiai fiu az utcan megfordul es a kezembe nyomja az esernyojet.. :D En meg igy reflexszeruen elkezdtem tiltakozni, hogy koszonom nem kell.Nem tudtam elkepzelni mit var cserebe :)) De o hatarozottabb volt, visszanyomta a kezembe majd elsietett :)) Rekaval csak altunk es bamultunk, hogy most ez mi volt :)

Amikor Reka megerkezett Londonba meg szeptemberben, az elso dolgunk az volt, hogy elmentunk bulizni.Ezen a bizonyos elso bulin talalkoztunk par igen jo kepu fiuval,akik eppen mentek bulizni valamerre.Kicsit beszelgettunk veluk, de aztan vegul ok mas merre mentek.Na es azota a buli ota a Reka folyamatosan mondogatta, hogy figyeld meg meg talalkozunk veluk.. jol van mondom Reka maradj mar te meg a folytonos megerzeseid :) Erre mult heten setalgatunk valami Isten hata mogotti kis utcaban, ahol par munkas csinalt valamit az uton, erre hallom, hogy az egyik fiatal csavo oda fordul a masikhoz es mondja neki angolul, hogy emlekszel ezekre a lanyokra.. Jeeeezusom, mondom mit csinaltunk mar megint, hogy valaki ilyet mondd London egyik elhagyatott utcajan :)) Erre felnezek es latom, hogy abbol a fiu bandabol, a szoke haju srac vigyorog ram :) Utana meg hallottuk, ahogy kicsit rolunk beszelgetnek.. :D Ezzel Reka vegervenyesen is bebizonyitotta, hogy egy boszorkany :)

Egy par hettel ezelott, megint csak R-val jo szokasunkhoz hiven betertunk egy Mc D- ba, ahol persze rengetegen voltak.Oda leptunk a pulthoz persze magyarul vitattuk meg, hogy mit kene enni, aztan a kiszolgalo lany annyira mosolygott, hogy mar sejtettuk hogy o is Magyar, majd hozzank is szolt magyarul es meg szolt a mellette allo fiu kolegajanak is mert hogy o is az volt :) Utana szepen leultunk, hogy akkor kajalunk es elkezdett legyeskedni korulottunk egy indiai fiu, aki szedte ossze a talcakat.Elosszor meg csak oda mosolygott, utana oda koszont, utana mar oda jott poenkodni.Majd oda lepett hozzam es mondta angolul, hogy nagyon szepek a szemeim.. jajj mondom koszonom szepen.. aztan kifagatott minket, hogy honnan jottunk, mit csinalunk itt blabla. Ezutan terult fordult es a kezembe nzomott egy kis papir darabot, ami amugy ilyen kave alatet volt, es ez volt ra irva magyarul: Nagyon szep vagy :) Elosszor le esett az allunk, hogy hogyan irta ezt magyarul, kesobb kiderult, hogy megkerte a kiszolgalo lanyt, hogy irja ra nekem :)) Minden esetre nagyon kedves volt, a papirt meg szepen elraktam emlekbe :)

Ez megint csak egy buli alkalmaval fordult elo velem, meg honapokkal ezelott .Reka meg lent tancikalt, de en mar elfaradtam, mert mar 3 ora fele jart es leultem egy asztalhoz.Kesobb egy fiu is lehuppant mellem es elkedtunk beszelgetni, kerdezte, hogy honnan jottem stbstb. Aztan persze en is vissza kerdeztem, hogy o hova valosi, amire jott a valasz: Guess! En csak igy ultem es probaltam rajonni, hogy milyen varos az a guess, mar gondoltam mindenre, hogy az egy orszag vagy egy angol varos.De nem sikerult kitalalnom.Ekkora mar a fiu is picit furcsan nezett ram, hogy vajon mi mehet a fejemben.Vegul ego nem ego mondtam neki, hogy nem tudom, hogy holvan.. Na a rohogo gorcs csak ez utan kovetkezett.. mert mint kiderult, Guess annyit takar, hogy Talald ki! :)) De feldobtam a napjat.. :) legalabb volt min nevetni :) Kulonben Manchester i volt :))

Ez nem kulonosebb tortenet, csak mindig megdobbent ha latom.. Itt a szulok koreben egyre gyakoribb es elterjettebb a gyerekeken a poraz :)) Viccen kivul egy csomo gyereken latom, olyan koruaknak veszik akik mar tudnak menni, de mondjuk elfutkosnanak a szuloktol vagy nem fogadnak szot.Fogjak es rajuk teszik a porazt.Ilyen kis hevederbe kell belebujniuk a ket kezukkel, a hatukon osszekapcsoljak.. oda megy a poraz es akkor lehet setaltatni a gyereket.. :)) Szerintem valami katasztrofa. (Remelem, mire haza megyek otthon nem ez a legnagyobb divat, mert aztan a vegen megdobalnak, hogy mit irok ilyeneket :D)

A kovetkezo sztori pont ma tortnent meg velem, nem vicces vagy ilyesmi, csak jo erzes volt.Tegnap kerdezte tolem a B, hogy van e kedvem elmenni vele vasarolni holnap, mert, hogy szabadnapos lesz.Gondoltam, miert ne? El is mentunk egy hasonlo bevasarlo kozpontba, mint otthon az outlet.Nagyon jo erzes volt, mert teljesen ugy nezett ki, mint az otthoni, kicsit egybol otthon is ereztem magam.Eddig meg nem nagyon fogott el a karacsonyi feeling pedig mar nagyon szerettem volna erezni, hogy tenyleg mindjart itt van.De most vegre megerkezett ez az erzes is :) Mindenhol karacsonyi zenek szoltak, minden nagyon szepen fel van diszitve, 1000 ember, mindneki orulten vasarol :) en nagyon szeretem ezt :) Ugyhogy mi is korbe neztunk, meg megvett par cuccot a fiuknak karacsonyra.Utana elhivott ebedelni egy nagyon kiraly helyre.Ettunk nagyon finomakat.. Nagyon jol ereztem magam.Jo dolog, hogy nem az "alkalmazottjanak" tart, hanem tenlyleg igy engem is patyolgat, mintha a gyereke lennenk.(persze nemi borszin kulonbseggel :D) Ja es persze, mivel valami magzarral kapcsolatossal mindig ossze futok.. mikozben egy ilyen kreativ boltocskaban nezelodtunk, talatam par ilyen varros kepeket, meg dobozokat.Amiket igy minta alapjan ki lehet disziteni.. Megforditottam az egyiket es az volt rairva, hogy Made in Hungary <3 Megint bedobbant a szivem a szo lattan :)) De nem baj ez a nap mar mindjart letelik.. es utana mar csak 10 nap :) ezt mar fellabon is :))

Hamarosan Otthon <3 :))) Anna

Huu most nézem a dátumokat, már megint jó sok idő eltelt, hogy nem jelentkeztem.Ennek megint csak hasonló okai vannak, mint a múltkor.Mivel a visszaszámlálás nem, hogy elkezdődött de már tombol bennem, ezért mostanában a gondolataimat eléggé Magyarország foglalja le.Most, hogy már tényleg csak 12 nap van hátra, hogy felüljek a kis buszocskámra, már nem nagyon tudok mivel foglalkozni.Ráadásul kedvenc kalandortársam, Réka itt hagyott engem szombaton :(( (mivel az ő családja olasz, így az elkövetkezendő két hetet Milánóba tölti velük) Így karácsony előtt azért már nagyon rossz, hogy még ő sincs itt.De ahogy mindenki mondogatja nekem mostanában, már tényleg nincs sok hátra.. :D

Az utóbbi időben különben már minden a haza menetel körül forgott.Rékával próbáltunk beszerezni egy két ajándékot.Persze csak amennyire a pénz tárcánk engedi.Múlt héten pedig ellátogattunk a Winter Wonder Land-be.Ezt a kis téli "világot"a Hyde Parkban építik fel minden télen.Már nagyon vártam, hogy elkészüljön, mert kíváncsi voltam rá.Aztán múlt hét szombaton eljutottunk, persze fényképező gépet elfelejtettünk vinni.. mert hát minek megörökíteni az emlékeket?! :SS Nagyon jól néz ki, mondjuk kicsit furcsa, mert nem tipikus karácsonyi vásár hangulata van.Inkább olyan, mint hogyha egy hatalmas sörfesztivált összekevernénk egy karácsonyi vásárral :)) Anyukám biztos azt mondta volna rá, hogy milyen gagyi :) Hát itt volt a beszélő fától elkezdve hullámvasút,jégkorcsolya pálya,vásárosok,kajáldák,forralt borosok és még sorolhatnám :D Mondjuk némelyik része tényleg picit kommersz, de nekem nagyon tetszett.Minden sarkon másfajta élő zene ment, de volt olyanis ahol meg ilyen rendes disco :)) Csak hát ami kicsit idegesítő, bár azt hiszem karácsony körül ezt nem lehet kikerülni, hogy rengetegen voltak... de tényleg olyan szinten, hogy volt olyan része, ahol szabály szerint megmozdulni nem lehetett.

Láttam facebook-on is meg mindenhol képeken, kiírásokon, meg sokan mesélték is, hogy otthon már van hó.Hát kicsit összeszorult szívvel hallgattam, mert itt hónap nyoma sincsen.Sőt mesélte a Nénim, hogy itt ha leesik pár centi hó, akkor bezárják az iskolákat, törlik a repülőgépeket, megbénul a forgalom és még sorolhatnám.Különben az idő is sokkal enyhébb, mint otthon.Most szombaton is simán végig mászkáltunk egy napot úgy a városban, hogy kétszer ültünk be melegedni (de akkor is inkább csak az éhség, meg szomjasság miatt), és különösebben nem fáztunk.A mostani szombatomat új kalandortársammal töltöttem, Vikivel, akit én még eddig konkrétan nem ismertem, bár korábban már találkoztunk egy buliban.Ő is aupair ként jött ki szerencsét próbálni.Kezdeti sokk hatások után.. mert azért az is akadt bőven (pl: a házban uralkodó 18 fok vagy hogy néha kong a hűtő az ürességtől) most már kezdi jól érezni magát idekint :) Bejártunk nagyon sok helyet szombaton, Én ugyan már voltam ezeken a helyeken, de mindig jó érzéssel tölt el végig sétálni Londonon és azt érezni, hogy nem csak turistaként járhatom végig, hanem itt élek.A karácsonyi világítás pedig mindenhol csoda szép :)

Itt novemberben volt egy két esemény, amikor megtapasztalhattam, hogy néha milyen nehéz is itt lenni.A Papának volt egy műtéte november végén.. Persze tudtam, hogy minden rendben lesz, de azért nagyon rossz volt h nem lehettem otthon, nem látogathattam meg a kórházban.A műtét napján nem csináltam mást mint a telefonomat szorongattam és vártam, hogy végre megszólaljon.Ahogy lennie kellett tényleg minden rendben ment, mostanra már szinte fut :D De azért ilyenkor extrán megérzi az ember, milyen messze is van az otthontól, a szeretteitől.  

Már a januári teendőkön is jártatom a fejemet, mert abban biztos vagyok, hogy az otthon eltöltött 2 hét az nagyon hamar el fog repülni és azért előre is kell gondolni.Már korábban írtam, hogy ha visszajöttünk szeretnék dolgozni hétvégente, ez sok szempontból jó lenne. Nyilván a pénz keresés miatt is,de mondjuk nem ez a fő oka.Hanem inkább az ottani nyelvtanulás is.Mivel így az oké, hogy a családdal itthon, már semmiféle probléma nincs, mmint a kommunikációban.De itthon, ez egy adott szókincs, adott dolgok.. tehát egy idő után nagyon nem ad lehetőséget a fejlődésre.. és azért még bőven van hova fejlődni.Ugye a munka szerzéshez kell, hogy legyen egy úgynevezett NI number nek, nekem volt is interjú időpontom, amit sikeresen elfelejtettem.. jellemző... úgyhogy kellett kérnem még egyet, kaptamis január 7-re.Aztán onnantól számítva 1-2 hét, megjön és indulhat a munka keresés. 

Még a fiúkról akartam írni, hogy nagyon durva, hogy mennyire megszerettem őket.Az elején úgy gondoltam, hogy nem sok kapcsolatom lesz velük.De aztán ez teljesen megváltozott.Nagyon szeretem őket, meg szerintem ők is engem.Van néha néha, amikor egyedül vagyok velük esténként vagy egy-egy délutánt és amellett, hogy nagyon jól viselkednek, poénkodni is és játszani is nagyon el lehet velük.Tényleg jó érzés, hogy inkább érzem magam a tesójuknak, mint a nanny-üknek.

Úgyhogy szépen telnek a napjaim.Lélekben már készülök a nagy útra.. mert azért az a 27 óra nem lesz semmi.. bár már annyira várom, hogy lehet hip-hop el fog telni.Mondjuk abban biztos vagyok, hogy a leghosszabb a magyar határtól Budapestig tartó út lesz :) 12 nap.. el sem hiszem.. Már lassan 4 hónapja, hogy nem voltam otthon, a múltkor skypon keresztül bementem azaz bevittek a szobámba, olyan fura volt látni a kis kuckómat :)) Már nagyon várom, hogy a saját ágyamban aludhassak, bár az biztos, hogy sokat nem fogok aludni.Az otthon létnek minden pillanatát kiszeretném élvezni :)) és ki is fogom :) 

Mindenkinek jó karácsonyi készülődést és szép estét :)))

Anna :D

Már a blogom elején említettem, hogy amikor kiderült, hogy Indiai családhoz fogok kerülni, voltak félelmeim.Nem tudnám megfogalmazni, hogy miért, mert nem voltak előítéleteim, csak egyszerűen, mivel nem tudtam semmit a kultúrájukról, vallásukról, életükről.. ezért egy picit izgultam.Most már így utólag nagyon hálás vagyok értük.Pont a héten mondtam is az Anyukának, hogy nagyon örülök, hogy nem Angol családhoz kerültem, mert az Angolok kultúrája és a miénk közt nem túl sok különbség van.. Viszont az Indiaiak és a miénk teljesen más.Az tény, hogy ők már azért teljesen el angolosodtak, mivel az Anyuka már itt született, de azért próbálják tartani a hagyományaikat.

Ahogy a címben is írtam, Diwali, ez az indiai karácsonyt jelenti, ami most volt a héten, kedden.Mint azt megtudtam a Nénimtől, ők már nem ünneplik olyan nagyon, mint mondjuk Indiában, és ugyanúgy tartják a karácsonyt is.. de azért ezen a napon összegyűlik a család.Már napokkal kedd előtt elkezdett készülni, mert 13-an voltunk és volt olyan kaja, amit előbb meg kellett csinálnia.Aztán mikor eljött a kedd, a fiúk ugyanúgy mentek iskolába, mint mindig.A kicsi fiú, már reggel szenvedett, hogy nem akar menni, de mondta neki az anyukája, hogy úgyis csak láb alatt lenne, úgyhogy szépen elmegy iskolába.Hát a lelkem, hasonló színészi képességekkel rendelkezik, mint én :)) Ezért délben hívták a Nénit, hogy menjen a gyerekért, mert "hatalmas" balesetet szenvedett, kosarazás közben.Haza jött persze az ég világon semmi baja nem volt.. :)) tényleg mintha csak magamat láttam volna.. amikor nem akartam iskolába menni :)) Mi itthon egész nap készülődtünk, takarítottunk, főztünk stb.Az Ő Diwali-juk hús mentes.Megint annyira fura volt, hogy nagyon nagyon jókat ettem, nulla hús nélkül, miközben eddig mindig azt hittem, hogy a kaja ott kezdődik, hogy hús.. :)) Ebben is nagyon örülök, hogy ilyen családhoz kerültem, mert nem egy aupair ismerősöm meséli, hogy az angol szülőknek annyiból áll a főzés, hogy bedobják a mélyhűtött kaját a sütőbe és ennyi.Vagy az sem lett volna szerencsés, ha úgy járok, mint szegény Réka, aki az olasz családjánál tésztán kívül még semmit nem látott a vacsora asztalon :)) De ezt úgy kell elképzelni, hogy tényleg semmi mást.. tésztát-tésztával.. és még abból sem a legjobbat, mert a Nénije nem egy főszakács.. :SS Itt nálunk a B (ez a Nénim nevének a kezdő betűje, csak nem akarom kiírni) minden este főz, szinte csak indiait, de jobbnál jobbakat eszem.. imádom.. jó mondjuk ha valaki nem szereti a csípőset, meg a fűszereset annak biztos nem ízlene, de én nagyon szeretem.Nem mondom, eléggé vágyok már egy jó rántott húsra.. :)) de már csak 5 hetet kell rá várni :)

Visszatérve, a témához.Nagyon sokat gondolkoztam rajta, hogy mit vegyek fel, mert azt tudtam, hogy ők szinte mindenki népviseletben lesz.Azt tudtam, hogy a nagyobb fiú nem hajlandó felvenni,de rajta kívül mindenki.Én meg nem tudtam eldönteni, hogy mit kéne felvenni, mert nyilván nem akartam itthoni ruhában lenni, de ünneplőst meg nem hoztam, amiben meg egyszer-egyszer elmegyek bulizni, inkább nem venném fel :)) Na és akkor délelőtt szólt, hogy van nekem valamije, átmentem a szobájába és mutat egy gyönyörű ruhát, hogy ez az övé volt és, hogy nyugodtan felvehetem estére, sőt nekem is adta.. :)) Nagyon örültem neki, mert egyrészt nagyon szép ruha, másrészt meg tök jó érzés volt viselni.Még ilyen kis pontot is kaptam a homlokomra.A fiúkkal csináltunk is közös képet.. :D amit ki is tettem facebook-ra :))  

Aztán 6-kor megjöttek a vendégek, összesen 13-an voltunk.Először volt egy ilyen ima szerű a szobájában, mint amit azt a múltkor is írtam.Utána a gyerekek kaptak ajándékot, de csak ilyen apróságokat, ők is nagyobb ajándékokat karácsonyra kapnak.Ami itt nagyon jó élmény volt, hogy ahogy megkapták a kis cukraikat és csokikájukat, az volt az első dolguk, mindegyiknek, az unokatesóikat is bele értve, hogy hoztak nekem is, hogy vegyek belőle.Ez itt abszolút nem jellemző a gyerekekre, sőt a legtöbb itteni gyerek nagyon önző és irigy, az enyémek szerencsére abszolút nem.Aztán utána jött a vacsora és a desszertek, ettem egy csomó fajta indiai édességet, nem mindegyik volt finom :)) de azért megkóstoltam őket.Aztán az este végén volt tűzijáték :D Nem tudom, hogy miért de náluk szokás.Végül is olyan, mint nálunk a csillagszóró.. csak egy "kicsit" nagyobb :)) A kicsit azt úgy értem, hogy csak a mi kertünkben nagyobb tűzijáték volt, mint otthon 20-án :)) Nagyon dúrva volt, és mivel itt a környékünkön nagyon sok az indiai, ezért egész éjszaka, ment a lövöldözés mindenhol :)) Életemben nem láttam még ennyi tűzijátékot egy helyen :D

Ez megint csak egy nagyon jó élmény volt számomra.Betekintést nyerni más emberek, más kultúrájába.Azért a héten sokat járt a fejemben a mi karácsonyunk is :)) mármint az otthoni.Már nagyon várom, így, hogy 3 hónapja már nem voltam otthon, most már egy látogatásra nagyon húz haza a szívem :) Főleg, hogy itt már látom a karácsonyfákat, a díszítéseket.. ettől nagyon karácsonyi hangulatom lesz :D Már nagyon várom, jövőhét pénteken nyílik a Hyde Park-ban a Winter Wonder Land, ami állítólag csoda szép.. :D Biztos, hogy el fogok látogatni, többször is, mert imádom az ilyen dolgokat.Aztán már csak 35 nap és indul a eurotrip-es buszutam haza :)) <3

Jó hétvégét mindenkinek :)) Anna :D