Már a blogom elején említettem, hogy amikor kiderült, hogy Indiai családhoz fogok kerülni, voltak félelmeim.Nem tudnám megfogalmazni, hogy miért, mert nem voltak előítéleteim, csak egyszerűen, mivel nem tudtam semmit a kultúrájukról, vallásukról, életükről.. ezért egy picit izgultam.Most már így utólag nagyon hálás vagyok értük.Pont a héten mondtam is az Anyukának, hogy nagyon örülök, hogy nem Angol családhoz kerültem, mert az Angolok kultúrája és a miénk közt nem túl sok különbség van.. Viszont az Indiaiak és a miénk teljesen más.Az tény, hogy ők már azért teljesen el angolosodtak, mivel az Anyuka már itt született, de azért próbálják tartani a hagyományaikat.
Ahogy a címben is írtam, Diwali, ez az indiai karácsonyt jelenti, ami most volt a héten, kedden.Mint azt megtudtam a Nénimtől, ők már nem ünneplik olyan nagyon, mint mondjuk Indiában, és ugyanúgy tartják a karácsonyt is.. de azért ezen a napon összegyűlik a család.Már napokkal kedd előtt elkezdett készülni, mert 13-an voltunk és volt olyan kaja, amit előbb meg kellett csinálnia.Aztán mikor eljött a kedd, a fiúk ugyanúgy mentek iskolába, mint mindig.A kicsi fiú, már reggel szenvedett, hogy nem akar menni, de mondta neki az anyukája, hogy úgyis csak láb alatt lenne, úgyhogy szépen elmegy iskolába.Hát a lelkem, hasonló színészi képességekkel rendelkezik, mint én :)) Ezért délben hívták a Nénit, hogy menjen a gyerekért, mert "hatalmas" balesetet szenvedett, kosarazás közben.Haza jött persze az ég világon semmi baja nem volt.. :)) tényleg mintha csak magamat láttam volna.. amikor nem akartam iskolába menni :)) Mi itthon egész nap készülődtünk, takarítottunk, főztünk stb.Az Ő Diwali-juk hús mentes.Megint annyira fura volt, hogy nagyon nagyon jókat ettem, nulla hús nélkül, miközben eddig mindig azt hittem, hogy a kaja ott kezdődik, hogy hús.. :)) Ebben is nagyon örülök, hogy ilyen családhoz kerültem, mert nem egy aupair ismerősöm meséli, hogy az angol szülőknek annyiból áll a főzés, hogy bedobják a mélyhűtött kaját a sütőbe és ennyi.Vagy az sem lett volna szerencsés, ha úgy járok, mint szegény Réka, aki az olasz családjánál tésztán kívül még semmit nem látott a vacsora asztalon :)) De ezt úgy kell elképzelni, hogy tényleg semmi mást.. tésztát-tésztával.. és még abból sem a legjobbat, mert a Nénije nem egy főszakács.. :SS Itt nálunk a B (ez a Nénim nevének a kezdő betűje, csak nem akarom kiírni) minden este főz, szinte csak indiait, de jobbnál jobbakat eszem.. imádom.. jó mondjuk ha valaki nem szereti a csípőset, meg a fűszereset annak biztos nem ízlene, de én nagyon szeretem.Nem mondom, eléggé vágyok már egy jó rántott húsra.. :)) de már csak 5 hetet kell rá várni :)
Visszatérve, a témához.Nagyon sokat gondolkoztam rajta, hogy mit vegyek fel, mert azt tudtam, hogy ők szinte mindenki népviseletben lesz.Azt tudtam, hogy a nagyobb fiú nem hajlandó felvenni,de rajta kívül mindenki.Én meg nem tudtam eldönteni, hogy mit kéne felvenni, mert nyilván nem akartam itthoni ruhában lenni, de ünneplőst meg nem hoztam, amiben meg egyszer-egyszer elmegyek bulizni, inkább nem venném fel :)) Na és akkor délelőtt szólt, hogy van nekem valamije, átmentem a szobájába és mutat egy gyönyörű ruhát, hogy ez az övé volt és, hogy nyugodtan felvehetem estére, sőt nekem is adta.. :)) Nagyon örültem neki, mert egyrészt nagyon szép ruha, másrészt meg tök jó érzés volt viselni.Még ilyen kis pontot is kaptam a homlokomra.A fiúkkal csináltunk is közös képet.. :D amit ki is tettem facebook-ra :))
